Frankper, 1926. május-október

1926-05-18 [1190]

a vizsgálóbíró és a vádtanács ifi döntött, azonban most egy uj perszak kezdődött, ' most' főtárgyalás van, a birés§goti ' . az az ál) ásf oglalás, amely történt ebben a kérdésben a .vizsgálóbíró részéről és a vádtanács részérölegyáltalén nem köti. A. törvényszéknek tehát ebben a kérdésben feltétlenül ma döntenie kell.- Aat az indítványt terjesztem ele, hogy mél­tóztassék azoknak az indokoknak alapján, amelyeket-már annak idején ele—|f­terjesztettem, a tanút vallomástételre kényszeríteni. Ezek az indokaim a következők:" Tanú arra hivatkozik, hogy szégyen háramolnék reá abból, ha vallomást tenne.- Ezt a felfogást nem osztom, mert ez ellentétben van a tör­vény rendelkezéseivel. A törvény rendelkezését nem ugy kell érteni, mint ahogy a tanú azt értelmezi és értelmeztetni kívánja, hanem ugy, hogy az ál­tala vallandé tényből háramolnék-e szégyen reá, de nem abból, hogy elmond­ja-e vagy nemi, mert ha ezt a felfogást tesszük magunkévá, akkor bármilyen bünper elbírálását és kínyomozását teljesen meg lehet akasztani és lehetet­lenné tenni. De nem osztom azt a felfogást sem, hogy azért nem köteles val­lani, mert '. ügyvédi információról van szó^ mert ez a rendelkezése a térvénynek senki másra nem vonatkozik/ mint magára az ügyvédre,^de a ta­nura, aki ezt ,az ügyvédtől megtudta, nem vonatkozik.- Ezekre való tekin­tettel kérem a tanút vallomástételre kötelezni annál is inkább, mert a ta­nú vallomásának egy részét máris elmondotta, holott arra kötelezte magát, hogy semmit nem mond el, pedig arra kötelezte magát, hogy semmit nem mond el. Auer Pál: Az egész világ közvéleménye figyel erre a perre és köz­érdek, magyar érdek, hogy ne mondhassa senki, hogy erre az ügyre azért nem derül világosság, mertvannak, akik nem hajlandók az igazat megmondani. A hét folyaián mar megtörtént, hogy egy tanú a kérdésre egyszerűen azt vála­szolta, hogy nem felelek, megtörtént, hogy tegnap is e^y tana azzal tagad­ta meg a további vallomástételt, hogy szégyen háramolnék reá vallomásából és most ismét van alkalmunk egy tanút kihallgatni, aki nem najlandó val­lomást tenni. A most kihallgatott tanú egyszerűen azt mondja, hogy Ígé­retet tett arra, hogy nem vall. Ha az Ígéretet a bíróság előtt is a tör­vény rendelkezésével szemben tiszteletben tartandónak tartandók, ez oda­vezetne, hogy ha valaki a szomszédban lop, az illető nem tartaná uri dolog­nak, nogy a tolvajt megnevezze, odavezetne, hogy soha sg£ az igazság ki­deríthető nem volna. Ami az ügyvédi titoktartást illeti, az'^soha nem volt kiterjeszthető nem ügyevédre. Tisztelettel kérem,méltóztassék arra kötelezni n. tanút, hoav •«•»-..llomr'e.*. teííven i'w>v »»indo» »1 vsai Jcór iilmfi-nyéra né7-ve .ama 1 v—

Next

/
Oldalképek
Tartalom