Frankper, 1926. május-október

1926-05-12 [1190]

Elnök: Emlékszik, volt egy nagy bőrönd a palotában? kovdcs: Nem emlékszem pontosan, kv ' Elnök: Rem ebből valekf mert amint látom, nem túlságosan ellenőrizkováos: Én sohasem loptam. A kezemben megfordult a kegyelmes ur i kasszakulcsa is, akkor már inkább magyar pénzt loptam volna. Elnök: Miért küldte Amszterdamba az ezerfrankosokat? ' kovács: Mert a bankár mikor itt volt, mondotta, ha lesz pénzem szivesen beváltba levonás nélkül. Elnök: Nem csente el maga azokat az ezerfrankosokat? Kovács: ^em. Elnök: Mert az is csúnya volna, de sokkal csúnyább dolog,gyalázatos hálá\,lanság,hhgy ahhoz az emberhez küldte, aki a maga családján segített. Kovács: Kekem nem volt tudomásom róla, Elnök: Volt magának lelke hozzá, hogy bajbahozza? Kovács: ín nem tudtam.... ' Elnök: Senki sem fogja elhinni ezt, gyalázatos dolog volt. Elnök: /Windischgrátzhez/ Miiyen ember volt Kovács? Windischgrátz: Husz éve van a kezem alatt, a sabáci esatában eletemet mentette meg, soha egy garast el nem vett tőlem, egyebet nem mondhatok. Meg.vagyok győződve rőla, hogy semnit nem tett. Elnök: Volt magánpénze? Windischgrátz:, lo millió koronát'kapott tőlem. Azt tudtam, hogy mindenféle gyanús ügynökökkel valutázik. Elnök: Abban az időben, amikor ezeket a hamisítványokat szerezte Kovács még nem voltak forgalomban a hamisítványok! Ezekhez nem juthatott a forgalom utján. Windischgrátz: A kofferhez amig nálam volt, magam sem nyúltam hozzá, nem is az én pecsétem volt rajta, hanem Zadraveczé. Amikor elvit cék házambői, akkor pedig már nem nyúlhatott Kovács hozzá. Elnök: De egy ideig még voltak a házában.... - Windischgrátz: Később Jankovich szobájában volt egy s az nyitva volt. Akkor azonban már régen kint voltak a hamisitványok. Akkor meg volt a fizikai lehetőség: rá.