Frankper, 1926. május-október

1926-05-10 [1190]

Elnök;: Majd későnk- térünk erre, most a szortírozásnál tartunk. Amikor Zadravetz lakásán szortírozták akkor még együtt voltak a frankok? Rába: Igen,egy bőrkofferben* Elnök: Le volt zárva valahol? Rába: Nem, én akkor voltam először Zadravetz• lakásán, addig mindig csak a honvédelmi minisztériumban kerestem fel.... Elnök: Ez már nem tartozik ide. El volt zárva, s amikor odamentek, ki adta a kulcsot oda, hogy történt ez? Rába: Amikor'a püspök úrhoz értünk, már várt bennünket és ő maga nyitotta ki a koffert. Először az esketés történt.... Elnök: Ezt is külön fogjuk tárgyalni, . ' Rába: nem esküdtem meg, mert nem volt szerepem. A püspök ur T kinyitotta a koffert, lelkesítő szavakat intézett hozzánk,mondotta,hogy milyen célokat szolgaiunk, s hogy jobbak is lehetnének, de épen ezért kell szortírozni. Kezdetben ő maga is.részt vett a szortírozásban. Az embereket Ferdinándy szerezte meg, az ő barátai voltak. . 's Zadravetz lakásán nyugodtan, kényelmesen szortíroztak. Zadrev etz püspök ur elhúzta a függönyt az asztalra teritett valamit - fekete ébenfa asztal volt - hogy el ne piszkolódjék és hozott szivacsot, hogy kényelmesen mehessen. A szortírozott példányokat én megszámoltam és madzaggal átkötöttem és az ablak alatt'a földre letettem. Amikor készen volt, visszatettük a kofferba és nem volt mivel a koffert lezárni. Erre Zadravetz felment az emeletre, hozott lakatot - még most is ott van. \ A kulcs ott maradt, hogy ha leg... közelebb jövünk, rendelkezésre álljon. A.dolgozószobában történt az eV gesz.. Zadravetz püspök ur azt mondotta, hogy'mivel P.Bónis is' a házban lakik s gyakran le szokott jönni telefonálni és nincsen vele a legjobb viszonyban, nem akarja, hogy a koffer feltűnést keltsen, vigyük át szobájá-r bői máshova. Hallszerü előszoba volt, igy /mutatja/ a házikápolna^volt, igy pedig /ismét mutatja/ a lépcső vezetett. A cselédek bejöttek és a koffert a dolgozószobából kivittük a hallszerü előszobába, elhelyeztük a lépcső alatt, leterítettük egy abrosszal és rátettünk hengeralaku okmányokat, hogy ne legyen feltűnő. A második vagy harmadik alkalommal, amikor már• nehéz volt a bőrönd kivitele, megelégedtünk azzal, hogy az ebédlőbe vitték, amely a dolgozószobából nyillott. Állitásom minden szavát igazolhatja Mankovich, aki sajnos, nincs itt. Elnök: Részt vettek ott mások is, akiknek ezt látniok kellett?... Rába; Szénási például azt mondta, hogy meghalt az édes anyja vagy valami közeli rokona és