Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 8. 1977. (Budapest, 1977)

mezni. PALIUC (1932) erdélyi vulkánitokban tapasztalt ilyen összenövéseket, melyeket "plagioklász egyedek nem ikerszerü társulásának" nevezett. E. Wenk párhuzamos összenövésként irta le részletesen ugyanezt a tipust, szintén erdélyi kiömlési kőzetekből. A. STRECKEISEN (1932) bánáti intruziv kőzetekben figyelte meg, és ő nevezte el "bánáti összenövés"-nek. Szerinte sem ikerképződmény. A későbbi szerzők azután átvették ezt az elnevezést. C. Burri 1963-ban hosszabb tanulmányt közölt a "bánáti összenövési tipus"-ról. Ebben a munkában vektorszámítással igazolta, hogy ezek bavenoi ikertörvények. Szerinte is ritka ez a sajátságos összenövési forma, ezért sem ismerték fel iker-jellegét. Az elméleti probléma tehát az volt, hogy triklin rendszerben ha a (010) lapot a (021) vagy a (021) lap szerint tükrözzük, párhuzamos helyzetbe kerülhete a (001) lappal, ill. forditva? A tükrözés problémája vektorgeometriával levezetve nagyon szemléletes, és a kérdésre pozitiv választ ad. (BURRI 1950, C. BURRI - L. ÖRKÉNYI - BONDOR - H. VINCZE - SZEBERÉNYI 1976. ) A szárazpataki mintákban sok szubvulkáni kőzetzárvány fordul elő. A bennük levő plagioklászok ikertörvényei ugyanazok, mint a bezáró kiömlési kőzeté. Optikai mérésekkel itt nem lehet megkülönböztetni a magas és mélyhöszintü formákat, mivel 80-85% anortit tartalomnál a migrációs görbék egybeesnek. Valószinü azonban, hogy a mélységi kőzetzárvány esetében is hevités hatására a mélyhőszintü optika magashőszintü változatba megy át, ahogy ezt vezuvi kőzetzárványokban is tapasztalták. Pilis s zentlászlói "Pálbükk" kőfejtő Pilis s zentlászló község ÉNY-i határában működő kőfejtő anyagából törtem a mintavétel. A kőzet makroszkóposán világosszürke, szinte fehéresszürke, tömött, üde. Sok metamorf és mélységi magmás kőzetzárványt tartalmaz. A zárványok nagysága 2-40 cm között változik. Reakciószegélyük nincs. A bezáró kőzet piroxénes kvarcandezit, szövete holokristályos porfiros. A porfiros elegyrészek nagysága 300-1500/*- -ig. Az alapanyag 10-20/*- -os nagyságú, főleg piagioklászból áll, de csekély mennyiségű szabad kvarcot is tartalmaz. Az alapanyag plagioklászai izometrikus szemcsék, kerekdedek, nem táblás kil'ejlődésüek és nem ikresedettek. Porfiros elegyrészei: plagioklász, hipersztén, augit és opak ásvány. A kőzet térfogatszázalékos ásványos összetételét a 2. sz. oszlopdiagramon ábrázoltam. A porfiros plagioklászok zónásak, 52-85% anortit tartalommal. Túlnyomó többségükben a 60-65% anortit tartalmú zóna a legszélesebb, legjobban mérhető. A zónásság szabályszerű: a belső mag bázisosabb, nagyobb anortit tartalmú, a külső rész savanyúbb. A mag gyakran bontott. A zónamentes kristályok optikai irányai sokkal megbizhatóbban, pontosabban mérhetők. Ezek általában 55-65% anortit tartalmúak. Az erősen zónás kristályok anortit tartalma minimum 52%, max. 82%. Példa erre a P. 3. minta VI. plagioklásza (2. ábra).