Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 8. 1977. (Budapest, 1977)

A kőzet hipersztén andezit, szövete mikrohemikristályos porfiros. Ás­ványos elegyrészei: plagioklász, hipersztén, augit, és opak ásvány. Az alap­anyag mennyisége és kristályosodási foka bizonyítja, hogy kiömlési és nem szubvulkáni kőzet. A porfiros elegyrészek: plagioklász, piroxen, méretük: 150­1700m . A plagioklász és piroxen egyszerre kristályosodhatott, sok ori­entált összenövés látható. Zárványokként is előfordulnak egymásban. A kőzet un. "cognate inclusion"-t, vagyis mélységi kőzetzárványokat is tartalmaz {gabbró, diabáz jellegűeket). A szövet alapján a kristályosodás két magma­kamrában történhetett, de a kőzet a felszínen szilárdult meg. A porfiros elegyrészek szép, idiomorf kifejlődése alapján valószínű, hogy a képződmény nagy hőmérsékletű magmakamrában stagnált, ahol viszony­lag nyugodt kristályosodási körülmények uralkodtak, azután ömlött a felszín­re. A felszínen viszonylag kis terjedelmű ez a kőzettípus. A plagioklászok kristályosodásában 2 generáció figyelhető meg. Mé­retük: I. 800 - 1700 fi­ll. 150 - 800 ja Előfordulnak zónamentes plagioklászok is. A zónás plagioklászok anortit tartalmában nincs olyan nagy különbség, mint a pálbükki andezitben. Az anortit % 70-8 6% között változik. A plagioklászok léces, táblás kifejlődésüek a (010) szerint, az ikerleme­zek aránylag szélesek. A határolólapok gyakran (110) és (1Ï0), ami a metsze­tek alakján jól látszik. A (001) és (010) hasadáson kívül az (110) és (1Ï0) sze­rinti elválás is sokszor jól megfigyelhető. Uralkodó összenövési sikok: leg­gyakoribb a (010) lap, de aránylag gyakori a szabálytalan összenövési sik a többszörösen összetett ikerképződmények között. A komplikált, több ikerkomplexumból álló kristályosoportok viszonylag gyakoriak, arányuk a "közönséges" ikrekhez képest magas. A sok ikertagból álló bonyolult komplexumok sokszor jól látható alap­anyag zárványossággal rendelkeznek, mely egységesnek látszik, mintegy kö­zös magot vesz körül. (II. tábla 1. kép. ) Az ikertörvények százalékos megoszlását a 4. ábrán láthatjuk. A dömör­kapui andezitben fordult elő egy olyan plagioklász ikerkomplexum, amelynél a börzsönyi ikertörvény bal formájának összenövési és ikersikja/az (llO)lap/ két közvetlenül érintkező tag között jól látható, mérhető volt. Ennek a kris­tálycsoportnak a mérési adatai bizonyítják, hogy a vektorgeometriai számí­tással megoldott normál ikertörvények problémáját valóban helyesen értel­meztük. KOCH Antal (1876) munkájában foglalkozott a kőzetekből kim állott pla­gioklász ikrek külső morfológiai tulajdonságaival. Ikertörvényeikről megem­líti, hogy albit, karlsbadi és egy ismeretlen törvény szerepel. "... A kristá­lyok összenövése oly gyakori eset, hogy ritkaság különvált iker-egyéneket ta­lálni. . . A lapos karlsbadi ikreknél elég gyakoriak a párhuzamos összenövé­sek két és több egyén közt is, de egészen rendetlen összenövések még gyako­ribbak. . . az tűnik ki, hogy az oszlopalaku kristályok sugáralakuan indulnak ki egy központból, miáltal csillagalaku kristály csoportok keletkeznek. " Később "véletlenül összenőtt kereszt" alakú kristályokat is leirt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom