Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 8. 1977. (Budapest, 1977)

A porfiros plagioklászok 80-1800/* nagyságúak, anortit tartalmuk eléggé egységes, 70-85% között változik. Zónásság észlelhető, sokszor foltos, szabálytalan kioltással. Ha összehasonlítjuk a szárazpataki andezit plagioklászainak anortit tartalmát a hegység északi részén előforduló un. bázisos, sötét szinü piroxen andezitjeinek plagioklász elegyrészeivel, feltűnő, hogy utóbbiak anortit tartalma kisebb, csak 60-75% közötti (pl. Visegrád, Mátyáshegy). A szárazpataki kőfejtőben gyűjtött andezit plagioklászai a (0l0) szerint táblás kifejlődésüek, legtöbbször sűrűn ikerlemezesek. Az ikertörvények leggyakrabban: albit, karlsbadi, roctournéi, de feltűnően sok a bavenoi iker is. Néhány aklin, börzsönyi, visegrádi ikertörvény is előfordul. Az ikertörvények százalékos megoszlása az 1. ábrán látható. A vékonycsiszolatok vizsgálatakor szembetűnő volt az anyagban a jellegzetes, kereszt-vagy térdalaku, illetve T formájú, beugró szögű plagioklász metszetek nagy mennyisége. Ezeken, a kristálytani a tengelyre merőleges metszeteken az ikeregyedek mindkét komplexumában jól látható a (010) és (001) szerinti hasadás nyomvonala. A komplexumokon belül poliszintetikus albit, karlsbadi és roc-tournéi törvények szerinti ikresedés mérhető, a (010) összenövési sikokkal, mely a hozzá csatlakozó másik csoport (001) irányával párhuzamos. (I. tábla 1. kép.) A mért irányokból szerkesztett sztereogramokon a két egyedösszesség (010) és (001) irányából megszerkeszthető az [100] zónatengely. Már a szerkesztéses eljárásnál bebizonyosodott, hogy ez a morfológiai irány a két komplexumban azonos. Ha a mért főrezgésirányokat a [lOOj zónatengelyre merőleges sikba forgatjuk, a Burri-ParkerWenk féle VI. meghatározó sztereógrammal kiértékelve pontosan megállapítható, hogy a penetrációs, egymást derékszögben metsző ikrek egy-egy tagja egymáshoz képest bavenoi ikerhelyzetben van. A standard értékekkel összehasonlítva, az is eldönthető, hogy jobb vagy bal bavenoi ikertörvény jelent-e meg. A jobb bavenoi ikertörvényeknél az ikertengely merőleges a (021), a balnál a (021) lapra. Általában a jobb bavenoi törvény gyakoribb, a (021) szerinti viszonylag ritkább. Külső sajátosságaikhoz tartozik még, hogy vannak olyan ikerkomplexumok, melyeknek 2-2 tagja között megjelenik a klasszikus, ferde bavenoi öszszenövési sik. Ezeknél is csatlakozik már egy-egy keskeny léc derékszög alakban: albit, karlsbadi, vagy roc-tournéi törvények szerint, valamint jól látható a két hasadási irány (P és M), melyeket a (021) vagy (021) összenövési sik éles vonala majdnem felezőként metsz. Az összenövéseknek igen változatos formái vannak. Némelyiknél a két bavenoi törvény szerint összenőtt tag fejlődött ki erősebben, az uralkodik a komplexumban. Más csoportokban a kereszt- vagy T alakú komplexum egyik részében feltűnik ugyan a bavenoi öszszenövési sik, de csak kis részlete látható. Azokat az összenövéseket, ahol a bavenoi összenövési sik nem látható, az átnövés teljesen szabálytalan lefutású metszésvonalakat eredményez, "bánáti összenövésnek" nevezték el és sokáig nem tudták értelmezni. Bár G. Tschermák már 1874-ben leirta a bavenoi ikertörvényt verespataki, kim állott labradoritokról. "... A kivülről nem látható (021) lap közös. Az ikertengely erre merőleges. Ilyen ikerképződmények megfelelnek az ortoklászoknál fellépő bavenoi törvénynek, külső alakjukban az a különleges, hogy a két komplexum érintkezése a (021) lapon nem látható, hanem ott ugyanolyan állásban egy másik egyedkomplexum csatlakozik hozzá..." A későbbi irodalomból az tűnik ki, hogy Tschermák megállapítását nem vették figyelembe, és a fent jellemzett összenövések metszeteit nem tudták értel-