Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 6. 1975. (Budapest, 1975)

azonban már is előreboesájtható, hogy az előzőekben felsorolt ellentmondások feloldódnak abban az esetben, ha a szemcsés aplitok metaszomatózissal keletkeztek, hiszen akkor könnyen értelmezhetők az 1-2 cm-es erek és a szabálytalan alakú, fészkes, tömzsös kialakulások is. AZ APLIT TELÉREK KÉT TÍPUSA Mielőtt a vizsgálatok részletezésébe belekezdenék, célszerűnek látszik röviden áttekinteni az aplit és egyéb savanyú telérek képződésének módjait és megvizsgálni azokat a jellegeket, melyek az egyik ill. másik fajta keletkezés mellett vagy ellen szólnak. Dilatáció nélkül, meta szomatikus kiszorítással képződött aplit telérek első részletes leírása GOODSPEED (1940) nevéhez fűződik. Vizsgálatait később többen is megerősítették ül. kiegészítették (KING 1948, REYNOLDS 1947, WEBB 1947, PERRIN és ROUBOULT 1949, WELLS és BISHOP 1954). GODDSPEED szerint a dilatációs képződés legjobb bizonyítékát akkor kapjuk, ha a telér ferdeszögben metsz egy idősebb elemet. Ez lehet egy másik telér vagy zárvány (1. ábra). Ekkor a szétnyílás után a régebbi elem eltolódása (e) a telér szélességéből (sz) és a keresztezés szögéből (i) kiszámítható: e = sz . sin(90°-i), Ezzel szemben, a metaszomatikuskiszorításos teléreknél hasonló esetben vagy nincs eltolódás, vagy ha van, akkor ez nem arányos a keresztezés szövegével és a telérsz éle s seggel. A dilatációval képződött telérek továbbá a következő jellegzetességeket mutathatják: a telér szélessége csak lokálisan változik, az esetleges zárványok kontakt metamorfózist szenvedtek, az ásványos összetétel hosszú távolságon azo- nos marad, az apofizisek összetétele ugyanaz mint a fotelére, gyorsabban lehűlt szélső zónák és éles határok jellemzők ("chilled border") az átmeneti zónák ritkák. Csak mikroszkóppal megfigyelhető jellegzetességek az esetleges üveges szélső zónák, tipikus magmás szövet (pl. interszertális, intergranuláris), pirogenetikus magashőszintű fenokristályok, az alacsonyhőszintű ásványok csak másodlagosak lehetnek, a zárványok körül tipikus magmás reakciós zónák figyelhetők meg. Ezzel szemben a metaszomatikus kiszorítással keletkezett telérekre jellemző a telér szélességének szélsőséges változása, az esetleges zárványok kontakt hatás helyett rekrisztallizáeiós jelenséget mutatnak, mellékkőzet maradványok nyomozhatok a teléren belül, a szövet és az összetétel rövid távolságon belül változhat, az apofizisek összetétele különbözhet a főtelérekétől, durva szemcsés szövet gyakori a széleken, fokozatos és éles határok és reakciós-zónák egyaránt előfordulnak, nincs üveges vagy gyorsan hült szélső zóna, szemcsés vagy krisztaloblasztos szövet gyakori, a zárványok átkristályosodtak vagy eredeti állapotukban megmaradtak és rendszerint egyidejű alacsonyhőszintű ásványképződés állapítható meg. A dilatációs telérek esetében a kristályosodás a széleken kezdődik és középen fejeződik be, a kiszorításos teléreknél ez fordítva van. Az utóbbiak kialakulásánál a következő tényezőknek tulajdonítok döntő szerepet: a cirkuláló oldatok, ionok minőségének, a mikrorepedéseknek és nyomásnak, amelyek az oldatok cirkulálását biztosítják, és a mellékkőzet minőségének. Ha a kiszorítási folyamat kezdeti stádiumban valamilyen oknál fogva abbamaradt, akkor a metaszomatikus jelleg felismerése nem okoz gondot. Ha viszont a folyamat végbement, abban az esetben a mellékkőzettől éles határral (diffúziós határ, REYNOLDS 1947) elkülönülő telér jöhet létre, mely a dilatációs telérektől nehezen, vagy egyáltalán nem különböztethető meg.