Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 5. 1974. (Budapest, 1974)

entoconid) confluent, as at the nembers of Promimomys. Length of the occlusal surface 2.65 mm. A detailed comparison with an original material of a part of the members of this group originating from SETE and SEYNES (received for investigation by courtesy of J. MICHAUX) as well as from Osztramos Loc. 7 and with figures of different publications (chiefly FEJFAR, 1961 and MICHAUX, 1971) resulted in the following: none of one of these materials shows from lingual and labial view the same brachyodonty as the Osztramos 9 - material. This brachyodonty is very sharply expressed not only by the more thick basal and narrower upper part of the crown, but by the deep grooves in the lowest part of the reentrant angles of enamel. Crowncementum present. The fold, consisting the boundary between the enamel of the crown and the dentin of the root on the anterior part of the tooth very deep

. The mosaic-like combination of advanced and archaic evolutionary features of the described Mimomys oblige me to interpret it as a new species, - despite of the disquieting taxonomical confusion of the genus

. JÁNOSSY Dénes: "Középső pliocén" aprógerinces fauna az osztramosi 9. lelőhelyről A szerző ismerteti az uj, 9.sz. osztramosi lelőhelyet. Az innen előkerült aprógerinces fauna a vizsgálatok nyomán "középső pliocén" korúnak bizonyult. Mindenesetre idősebb jellegű annál a faunatípusnál, amelyet ezideig mind Kelet- mind Nyugat-Európából ismerünk (Perpignan, Csarnóta, Ivanovce, stb.), fiatalabb azonban a klasszikus alsó pliocén faunáknál (pannóniai, pikermii, stb.). Az ősmaradvány-együttes igy új keleteurópai mikrosztratigráfiai egységet képvisel. A dolgozatban három új alak leírására is sor kerül, ezek egyúttal a lelőhely korjelző alakjai: Muscardinus giganteus n. sp., Promimomys microdon n. sp., és Mimomys silasensis n. sp. REFERENCES BACHMAYER, F. et WILSON, R. W. (1970): SmaU Mammals (Insectivora, Chiroptera, Lagomorpha, Rodentia) from the Kohfidisch Fissures of Burgenland, Austria. Ann. Naturhist. Mus. Wien. 74. pp. 533-587. FEJFAR, O. (1961): Die plio-pleistozânen Wirbeltierfaunen von Hajnacka und Ivanovce (Slowakei), CSR. - Neues Jahrb. Geol. Paläont., Abh. 112. 1. pp. 48-82. HUGUENEY, M. et MEIN, P. (1966): Les Rongeurs Pliocenes du Roussillon dans les collections lyonnaises. - Trav. Lab. Géol. Fac. Sei. Lyon. N. S., n° 13, pp. 243.266.