Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 4. 1973. (Budapest, 1973)

szefüggő részeket, vagy ékként nyomult a kristályba. Ilyen esetben nincs kioldódásból eredő hiányosság a szemcsében. Az elválasztott részek a kvarc jelenléte nélkül egymáshoz illeszthetők lennének. Máskor azt is megfigyelhettük, hogy a kvarcban elhelyezkedő zárványsorok irányát követve történt a kvarcbehatolás a kloritóidba. A fentiek mellett elenyésző mennyiségben jelentkezett földpát-, cirkon-, turmalin-, gránát- és palatöredék, valamint a változó megtartású pirit. A homokkövek egy részében másodlagos kalcitkiválás is észlelhető, amely a korábbi kötőanyag kiszorítását eredményezte, ill. a finom repedéshálózat mentén kalcitereket hozott létre. A mechanikus uton keletkezett repedések kitöltése mellett a kvarcszemcsék részbeni kalcitmetaszomatózisa is észlelhető e kőzetekben. E legfelső rétegcsoportban feldúsul a finomdiszperz, vagy eres megjelenésű mangánoxid, többnyire a palás agyagkövekhez kapcsolódva. A rétegsort lezáró limonitos-mangános breccsában szintén jelentős a kötőanyag mangántartalma. A breccsa anyaga kvarc, kvarcit és agyagpala, amelyek az összlet mélyebb rétegeinek feldolgozásából származnak. A fenti vizsgálati eredmények alapján megállapíthatjuk, hogy a rétegösszletet ért metamorfózis hatása kőzetszöveti jellegekben és ásványképződé si folyamatokban, valamint kőzet szerkezeti változásokban nyilvánult meg: a) A dinamómétamorfózis hatását a kemogén ásványok megnyúlt, orsós alakja és irányított elrendeződése, a klasztikus eredetű anyag préselt, palás és gyűrt szövete, az autigén csillámzsinórok párhuzamosan irányitott elhelyezkedése, valamint a "csomóspala" jellegű kifejlődések rögzítik. b) Ásványképződé si folyamatok: a mészkövek kalcitanyagának diagenezis utáni részleges kiszorítása kvarc által; a ho-