Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 4. 1973. (Budapest, 1973)

kalcit, kvarc, limon

it és mangán tölti ki. Az erek lefutása rendkívül változatos: parallel, haj lit ott, zegzugos és hálózatos. Minden bizonnyal a metamorfózis hatására jöttek létre azok az 1 mm körüli zömök, orsóalaku, kvarcból és csillámokból álló képződmények, amelyek tengelye a palássággal megegyező (l. tábla 4. kép). Az erősen préselt szövegű alapanyag mintegy körülfolyja ezeket a "csomókat", amelyek egy részét limonit itatja át. Ehhez a rétegcsoporthoz kapcsolódik az átalakult diabáztufa megjelenése is. Már Pantó G. (1954) is megjegyezte, hogy "A tufacsikok és betelepülések anyaga pontos kőzettani meghatározásra nem alkalmas. Anyaguk azonban nagy valószinüséggel átalakult diabáztufának tekinthető." A tufaszórás idején - az allotigén és kemogén anyagok váltakozó felhalmozódása során - mészkőréteg volt kialakulóban. Ebbe a karbonátanyagot tartalmazó vizes közegbe hullott a tufának legalább is egy része, amelyre elsősorban a jelentős klorittartalom enged következtetni. A klorit egyrésze finom, nemezszerü szövedéket képez a kaicitszeme sekkel, másrésze 1 mm körüli rétegecskéket, lencsealaku betelepüléseket alkot az átlagosan 50-100 ^ szemcseméretü mészkőben. Gyakoriak a képződményben a 20-40 f* körüli hintett magnetitszemcsék, továbbá helyben keletkezett csillámok is, amelyek meghatározása mikroszkóppal bizonytalan. 3. Homokköves agyagpala csoport Már korábban is hangsúlyoztuk a területen történt üledékképződés ritmusosságát. Ennek során a kémiai üledékek lassú háttérbe szorulása (középső csoportban) jól megfigyelhető, mig a legfelső rétegcsoportra a mészkő teljes kimaradása és a homokos kőzeteknek az agyagos képződményekkel való egyensúlyra jutása jellemző. Miután a hegység agyag;- és szericitpaláinak kőzettani bélyegeit az előző rétegcsoport jellemzésénél részletesen is-