Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 2. 1970-71. (Budapest, 1971)

c/ Vegyi összetétel és kristályszerkezet Pár csepp kénsav jelenlétében a fluorhidrogén teljesen feloldja a glaukonitot. Lúgban az oldódás legcsekélyebb jelét sem mutatja, holott az irodalomban találkozunk olyan adattal, hogy lúgban teljesen feloldódik. Tokodi mélyfúrásból eocén, két egri mélyfúrásból oligocén glaukonitot sikerült szeparálni. A tokodi glaukonit vegyelemzési adatait összehasonlítva 73» irodalomból ismert elemzéssel (Hendrich - Eoss, Correns, Smulikowski, K., Libor, 0. adataival) a következő különbségek adódnak: Az S10

2 tartalom közel áll az elemzések 47»0-50,5%-os átlagához. Libor, 0. a bakonybéli felső eocén márgában 44% SiO^-t talált. Ugyanakkor az elemzésében rendkivül nagy a CaO és az izzitási veszteség értéke. Ez arra utal, hogy a glaukonitot nem sikerült tökéletesen elválasztania a mészmárgától,igy természetesen az összes adat módosul, és nem lehet összehasonlítani a többi komponenst sem. A tokodi glaukonit AlgO^ értéke nagyon kicsi, az ^e^O^ jó átlagértéket mutat. Az FeO azonban rendkivül nagy, a 73 elemzésből mindössze 6 múlja felül ezt az értéket. A kiugró ferrovas tartalom nem származhat elemzési hibából, egyrészt azért, mert két különböző feltárásból, két különböző módszerrel közel azonos eredményt kaptam, másrészt pedig az elemzés módja nem engedi meg a pozitív, csak a negativ hibát, mert redukciós folyamat nem játszódik le, legfeljebb oxidációs, ami a ténylegesnél kisebb értéket adhat, A CaO és MgO az átlagnál jóval több, mindössze négy elemzés mutat ennél nagyobb MgO tartalmat. Az Na

2

0 a nagy szórást mutató adatok közül nem ugrik ki. A K^O elég sok, a 73 elemzésből csak ÍJ K-tartalma haladja me^ ezt az értéket, A ferrioxid és ferro2 FeO, oxid aránya nagyon kicsi, az oxidációs fok —^

eQ- ^ = 7» 72, a külföldi adatok között cp-ak 9-n^volt ennél kisebb arányszáma,