Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 48. KEK emlékkönyv (Budapest, 2005)
1975. március 19. Üllői út - 27 600 néző: FTC-FF Malmö 1-1 Félidőben a svédek vezettek! Máté fejesgólja után sok kemény belemenés tarkította a játékot (Larsont kiállították), de az igazi örömfoci ezúttal elmaradt. A Fradi a malmöi 3-1 birtokában nem játszott olyan tűzzel, lendülettel, mint azt a szurkolók elvárták, így a focifesztivál helyett küzdelmes, nehéz mérkőzés szemtanúi voltak. Ennek is megvoltak a drámai pillanatai, és végül a 4-2-es összesített eredmény azt jelentette, hogy a KEK-ben több, mint tíz év után újra van magyar csapat a legjobb négy között! A következő sorsoláson - Zürichben, március 21-én előbb az FTC nevét húzták ki, majd a jugoszláv sztárcsapatét, a belgrádi Crvena Zvezdáét. 1975. április 9. Népstadion - 55 000(!) néző: FTC-Crvena Zvezda 2-1 Az utolsó előtti akadályt a belgrádi vörös csillagosok jelentették a döntőbejutáshoz. A Zvezda a Real Madrid kiverésével jutott a legjobb négy közé! A Népstadionban azonban meg kellett hajolniuk a Fradi nagyobb tudása előtt. Branikovits első félidőben szerzett gólját még kiegyenlítették, de Magyar Pista találatára már nem volt válasz, a győztes zöld-fehéreket ünnepelhette az ekkor már sikerekhez szokott publikum. A két edző így értékelte a látottakat: Dalnoki Jenő: - Jól játszottunk, a közönség nem csalódott, ilyen mérkőzésekre lenne szükség, akkor mindig ennyi néző lenne a stadionban. Kis szerencsével nagyobb előnyt szerezhettünk volna, de remélem, ez is elegendő lesz a továbbjutáshoz. Mijenko Mihics: - Korrekt ellenfél volt az FTC. Meglepett bennünket a II. félidő erős irama. Az eredménnyel elégedett vagyok, bár nehéz 90 perc vár ránk Belgrádban, hiszen a Ferencváros fegyvere az idegenben való jó szereplés. Diadalmas döntőbejutás Belgrádban! 1975. április 23. Belgrád - 110 000(!) néző: C. Zvezda-FTC 2-2 Ennyi néző előtt egyetlen meccset sem játszott a Ferencváros, de a fiúk szíve a helyén volt. Nyolcadik olyan meccsén jutott túl a Ferencváros, hogy nem kapott ki és bejutott a KEK döntőbe! A tomboló belgrádi nézőket Pusztai gyors gólja a 7. percben egycsapásra megnémította. Amikor a tv-képernyőjén a mérkőzés ismétlését látta, így emlékezett:- Annyit, de annyit beszéltek róla, hogy meg kell lepni őket, hogy szinte már alig vártam a meccs kezdetét. Tudtam: nem nagyon ismernek, sőt félreismernek. Az egyik lap azt írta rólam, 39 éves vagyok és elneveztek a magyar Matheusnak. Gondoltam, csak higgyétek azt rólam. A gólnál nagyon jól jött a labda. Becsapta a kapust és két védőt is, így aránylag könnyű dolgom volt, amikor a hálóba továbbítottam a labdát. Csodálatos pillanat volt a belgrádi „Marakana” stadionban góllövőnek lenni... Az 50. percben sorozatos Zvezda támadások után egyenlítettek a hazaiak. Elszabadult a pokol... A 70. percben a szabálytalankodó Bálintot túl szigorúan kiállították. Öt perc múlva a jugoszlávok már megszerezték a vezetést, behozták hátrányukat! Félelmetes légkör uralkodott a pályán, nézőtéren egyaránt. Aztán a 80. percben eldőlt a továbbjutás kérdése. Mátét a 16- oson belül felvágták - a tizenegyest meg kellett adni. A megítélt büntetőt dermedt csendben lévő nézők előtt Megyesi halálos 13