Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 44. Csupa kupa (Budapest, 2002)
nek azonban jobban esnék, ha az osztrák földre, katonai szolgálat teljesítésére szakadt véreink nem támogatnák ellenünk, saját véreik ellen az osztrák futballsportot." Közismert tény, hogy a császári seregbe bevitt magyar katonák nem sokat válogathattak, nem nagyon lehettek „vágyaik"... Egy nagy vágyuk azonban az osztrák sportvezetőknek sem sikerült. Ferenc József 1908-ban ünnepelte uralkodásának 60. évfordulóját és ebből az alkalomból érdekes sporteseményeket is terveztek. Az osztrák lapok hírül adták: a bécsiek futballvilágbajnokságot rendeznek a legjobb nemzeti válogatottak részére - Ferenc József tiszteletére! Az ötletet sokan megmosolyogták - s nem is lett belőle semmi. Húsz év múlva azonban már komolyan vették a bajnokságot. De hol volt már akkor Ferenc József... 1909: Az első külföldi kupagyőzelem! Challenge Cup döntő Bécs- ben: FTC-Wiener SC 2:1! Az FTC-nek ez volt az első külföldön kivívott kupagyőzelme! A nagy ferencvárosi sikerről szépen írtak a hazai lapok: „Óriási küzdelem után sikerült az FTC csapatának a Challenge Cup- díjat Magyarországra hozni. Az FTC e héten már harmadszor áll ilyen erős ellenféllel szemben, s ráadásul a legjobb magyar hátvéd, Rumbold nélkül játszott. A magyar csapatban így is kimagaslott a védelem kitűnő játéka, Fritz pedig mesésen védett!" A fradisták - Meisl Hugo bíráskodása mellett - Weisz révén megszerezték a vezetést, majd egyenlítés után Schlosser szerezte a győztes gólt. A korabeli fradisták erre a sikerre nagyon büszkék lehettek, mert a kupa kiírása óta (1897) mindig csak osztrák csapat nyerte a díszes trófeát. Ebben az időben a Challenge Cup - kis túlzással - monarchia bajnoki címnek számított, mivel a küzdelmekben osztrák, cseh, és magyar csapatok szerepeltek. A siker így nagy értékű volt, a díjazás is ezt mutatta: a győztes csapat tagjai valamennyien színarany érmet kaptak! Az FTC archívum vitrinjében egy eredeti példány ma is látható... Emlékek a békebeli Bécsből Bár a magyar csapatokat Európa minden nemzete szívélyesen vendégül látta, kétségtelen, hogy mi, a csapat tagjai, vezetőinkkel egyetemben, legszívesebben Bécsbe mentünk, ahol az osztrák „sógor" vendégszeretete második otthont varázsolt számunkra. A bécsiek szívélyes vendégszeretete, a bécsi kedély, mely mindig gondoskodott róla, hogy körükben jól és otthonosan érezzük magunkat, évtizedeken keresztül elszakíthatatlan kötelékkel fűzte össze a két ország sportbarátságát. Igaz, hogy mi is igyekeztünk magunkért kitenni vendégszeretet dolgában velük szemben, és remélem - ezt különben ők is sokszor hangoztatták -, hogy szintén jó véleményük alakult ki a híres magyar vendégfogadás és szeretet dolgában. Még ma, hosszú évek eltelte után is örömmel és kellemes emlékekkel eltelve gondolok vissza a békebeli Bécs kedves, kedélyes hangulatára, amely miránk, magyar vendégekre CSUPA KUPA 113
