Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 41. Fradisták futballmezben III. Aranylabdás Albert Flórián és "aranycsapatbeli" kortársai, 1950-1968 (Budapest, 2002)
mm Ér kezés Bolognából egy sikermeccs után (1968) Ezen a képen nem vágtat, hanem vágódik, igaz ebben Oborzil is ludas (FTC-MTK 2-1) Salgótarjánból, Németh Miklós az FTC-ből Tarjánba, én meg a Honvédből az Üllői útra. Nem bántam meg, óriási csapathoz kerültem. Öt év alatt kétszer nyertünk bajnokságot, valamint óriási nemzetközi meccseket játszottunk. Még WK döntőt is! Ez volt a csúcs, labdarúgó-pályafutásom legcsillogóbb időszaka. Sok jó barátot szereztem és egy életre szóló élményanyagot. Akkor azt hittem, hogy ez a gyönyörűség sohasem múlik el. Ám az élet a futballistákkal egyszer mindig nagyon könyörtelen... A végén... nos, a Fradiban is úgy kezdődött a dolog, hogy a tartalékcsapatba kerültem. Előtte az Év balszélsője voltam... Az új mester elképzelésébe viszont nem fértem bele, új fiúk, fiatalabbak kaptak lehetőséget. Én nem akartam a „fakóban" megöregedni, és mivel az Egyetértés szívesen látott, odaigazoltam. Ott két évet futballoztam, de az már nem volt az igazi. Bizonyára még egy ideig lett volna helyem, de alsóbb osztályú csapathoz, a BLSZ bajnokságban szereplő Lőrinci Fonóhoz mentem, ahol később a pályafutásomat befejeztem. Bevallom, pályafutásom alatt edzeni sohasem szerettem, de a játék, a labda volt a mindenem. Játszani akár mindennap játszottam volna... 98
