Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 41. Fradisták futballmezben III. Aranylabdás Albert Flórián és "aranycsapatbeli" kortársai, 1950-1968 (Budapest, 2002)

Branikovits az 1972-es olimpiai eskü idején

„A Ferencvárost elsősorban nagyszerű hajrája juttatta a bajnoki címhez. A mexicói olimpia után játszott mérkőzéseken a zöld-fehérek együttese magabiztosan szerepelt. Jó játékában nagy része volt az ismét magára talált Albert Flóriánnak, aki ebben az időszakban karmestere volt csapatának. Nagyszerűen beilleszkedett a csatársorba a fiatal Branikovits László is, akit hasonló testalkata és mozgása miatt még a szakértők is könnyen összetévesztenek Alberttel. Igen, mintha olykor Albert tükörképe Branikovits lenne... Bár korkülönbség van közöttük, mégis ferencvárosi ikreknek is emlegetik őket."

Egyébként a Nagyvárad tér felőli kapuba lőttem, és óriási örömet éreztem. A nemzetközi találkozók közül a Fenerbahcse elleni UEFA Kupa meccs és a szintén 1971- ben játszott Braunschweig elleni népstadionbeli találkozó felejthetetlen. Előbbin 3-1 -re győztünk - mindhárom gólt én szereztem... A németeknek „csak” kettőt rúgtam.

A válogatottban csak 1972-ben mutatkozhattam be, egy NSZK elleni meccsen. A románok elleni hazai EB selejtezőn Kocsis Lajos álompassza után én szereztem a vezető gólunkat, de a románok kiegyenlítettek. Ezután megsérültem, és kimaradtam a válogatottból.

Az 1972-es müncheni olimpiára viszont kijutottam. Már 1968-ban együtt készülhettem Tatán az olimpiai csapattal. Lakat Karcsi bácsi már januárban megmondta, hogy nem fog elvinni az olimpiára, de csináljam végig a felkészülést. 1972-ben viszont bekerültem. A döntő előtti meccseken játszottam, a döntőn viszont nem állítottak be. Azért így is olimpiai ezüstérmes lettem.- A Fradiban kik voltak a legjobb haverjai?

94