Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 41. Fradisták futballmezben III. Aranylabdás Albert Flórián és "aranycsapatbeli" kortársai, 1950-1968 (Budapest, 2002)
- Melyik Fradi meccsedre emlékszel a legkellemesebben?- Az 1966-os /lies örökrangadóra. Két gólt szereztem, ráadásul amolyan hálószaggató gólok voltak... a labda a sarokban a hálótartó vasra „csavarodott...” Mivel egy meccsen soha nem lőttem két gólt, ez mindenképpen nagy emlék. Azonkívül az Újpestnek, amikor két meccsen a Népstadionban „tucatszám" rúgtuk a gólokat - majd a Megyeri úton, egy kupameccsen még hatot - szóval szép emlékek ezek!- Kik pályafutásod edzőideáljai?- Lakat Karcsi bácsi és lllovszky Rudi bá’. Ők a legnagyobbak. Egész életre szóló muníciót kaptam tőlük. Sose feledem, mikor a Honvédhoz kerültem, Karcsi bácsi segített, hogy el ne csüggedjek. Visszaadta az önbizalmamat. Hitt bennem. A záróakkordokat Hévízen, Vértes Árpád mellett játszottam. Kevés, hozzá hasonló lelkes focibarát van a világon. Örülök, hogy a város polgármestere lett. Teljesen kész a Fradi-templom. Azt hiszem, ilyen nincs is a világon. * * Zárszónként: harminchét éves voltam, amikor abbahagytam a futballt. Nagyon sokat köszönhetek ennek a Szűcs Lajos öregfiúként és Monostori Tivadar társaságában az FTC pálya- edzőjeként szép játéknak. Bejártam a világot, a különféle egyesületekben összesen 377 NB l-es mérkőzést játszhattam. Elértem 37 válogatottságot, kétszer voltam az ÉV játékosa. Ami pedig a sors külön ajándéka: Novák Dezső hívására pályaedzőként visszatérhettem a Fradihoz - ennek is immár több mint két évtizede. Dolgoztam Dalnoki Jenő és Vincze Géza mellett, majd az utánpótlás csapatok edzőjeként. Szaktanácsadó vagyok, a nyugdíj immár a „kertek alatt van” - de a ferencvárosi légkör mindörökre kitörölhetetlen lesz az életemből. Mindenkinek ennyi barátot kívánok, mint amennyit én a Ferencvárosban találtam. Csókolom a szívüket... Gyenes András mikrofonja előtt - talán éppen egy győzelem után 90
