Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 41. Fradisták futballmezben III. Aranylabdás Albert Flórián és "aranycsapatbeli" kortársai, 1950-1968 (Budapest, 2002)
438. Szűcs Lajos (1943. december 10.) - fedezet Első mérkőzése: 1966. január 30. Megyeri út: D. Berlin-FTC 3-2 Utolsó mérkőzése: 1969. december 7. Népstadion: Honvéd-FTC 5-2 Az FTC-ben összesen 163 mérkőzésen szerepelt (102 bajnoki, 44 nemzetközi, 17 hazai díjmérkőzés). Góljainak száma: 12 (7 bajnoki, 5 egyéb). Bajnokcsapat tagja: 1967,1968. Olimpiai aranyérmes: 1968 (Mexikóváros). Világválogatott: Brazília ellen (1968) AZ ÉV JÁTÉKOSA (1968) A magyar válogatottban 37 alkalommal játszott (14: FTC 1967-1969 - 1 gól, 23: Honvéd). Az FTC Aranydiplomában kitüntetett sportolója. *- Régen volt már, ezért kérdezem: pontosan emlékszik az indulásra?- A kezdet minden egyes momentumát fel tudom idézni. Az 1957-es esztendőt, amikor igazolt játékos lettem, az 1961-es UEFA-tornát, amelyről hazatérve váratlanul eltanácsoltak a Dózsától, az Újpest-Dorog edzőmeccset, amely után - mintegy mentőövként - Buzánszky Jenő feltette a kérdést: volna-e kedvem Dorogon focizni? Itt van előttem az első NB l-es mérkőzés is: a Fáy utcában vendégeskedtünk, s bár öt gólt kaptunk a Vasastól, Buzánszky elégedett volt bemutatkozásommal. Aztán a második meccs: épp a Dózsával vívtuk, de nem vehettem elégtételt, egy bokaszalag-szakadás ugyanis közbeszólt. Ám, hogy a Dorog nyert, arról azonnal értesültem, mert még a műtőbe is bekértem a rádiót... Azután 1966-ben megkeresett a Ferencváros. Mit mondjak, nem akármilyen érzés fogott el, hogy azokkal játszhatok majd együtt, akiktől nemrégen még autogramot kértem...-Nem csoda, hogy túlfűtött voltam, s a pályán szinte mindenkinek nekirontottam. Emlékszem, Dalnoki éppen akkor vonult vissza, s a szurkolók ezt így kommentálták: „Nem kell félni, a Jenő helyett itt van a Szűcs!” Körülbelül egy év kellett ahhoz, hogy lehiggadjak, s hogy a labdaművész-társak közül ne lógjak ki a rengeteg „bruszt- tal”, a kezdeti csiszolatlansággal.- Ahogy Koncz Zsuzsa mondja: elmúlt egy év... És következett a legszebb Szűcs-korszak.- Az 1967-es és 68-as esztendő valóban csodálatos volt. A Fradival kétszer egymás után bajnokságot nyertünk, olyan gárdában játszhattam, amelynek tagjaiban fel sem merült a vereség gondolata. Annak az együttesnek a szellemét kottáz- ni kellene! Aztán bekerültem a válogatottba is, majd ott lehettem a mexikói olimpián. Az ötkarikás aranyérem, s az, hogy engem választottak a torna legjobb játékosának, kimondhatatlan boldogságot jelentett. Ennyi szépre az ember már azt mondja: ne tovább, nekem azonban még kijutott az örömből. Amikor hazajöttem, egy távirat várt, hogy Alberttel, Farkassal és Novákkal együtt szerepelhetek a világválogatottban. Az All Stars-együttes a felejthetetlen riói Maracanában, Brazília legjobbjaival játszott, s a gárdában olyan klasszisok kaptak helyet, mint Beckenbauer, Overath és Schulz az NSZK-ból, Amancio Spanyolországból, Jasin 87
