Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 41. Fradisták futballmezben III. Aranylabdás Albert Flórián és "aranycsapatbeli" kortársai, 1950-1968 (Budapest, 2002)

Hány kapus érezhette ezt a reménytelen helyzetet?

magyar futballtörténelemben. Aranylabdát pedig senki sem...

Búcsúmérkőzése - Rákosival és Novákkal együtt - egy Fradi aranykorszak jelképes búcsúja is volt. 1995-ben kérdeztem tőle:- A búcsúmérkőzésetekről milyen emléked van?- A szervezés sokáig tartott, végül az általam javasolt Vojvodina volt a búcsúellenfél. A Vojvodina remek búcsúpartnernek is bizonyult, úgy érzem, hogy a szurkolók nem bánták meg, hogy a találkozóra jegyet váltottak. Egy búcsúmérkőzés mindig fájó, de a mienk ettől valahogy eltért. Nagyon jólesett, hogy vezetőink, egykori edzőink, de még dr. Csanádi Árpád is belátogatott az öltözőbe. Egy utolsó, még játékosoknak járó kézfogás, egy buzdításra szóló mondattal. Felejthetetlen. Mint ahogy a búcsúgólom is: Nyilasival kényszerítőztünk, majd a kapott labdát, a kapunak háttal állva, sarokkal rúgtam a hálóba. Ilyen gólt egész pályafutásom alatt nem szereztem...- Líbiai edzősködésedkor mikor ért a legnagyobb öröm?- Nem túlzás, de amikor hazajöttem és ismét a „saját gyerekeimmel” edzősködhettem. Kiutazásomtól számítva három év telt el, és ismét, az immár ifista korú srácokat kaptam vissza. Bánki Dodót, Horváth Karcsit és a többieket „oltogattam” a futball tudományára.- A televízióban a régi híradófelvételeken az egykori cseleidet milyen érzéssel nézed?- A régi meccsek nyolcvan százaléka mindmáig bennem él. Emlékszem rájuk, szóval megvagyok az emlékeimmel. Mind a jóval, mind a rosszal. Ami az ilyen filmes visszanézést illeti, jóleső érzés, hiszen szembesülök életem egy-egy szakaszával. Ugye akkor még videó

nem volt, így az egykori Csőke-féle sporthíradókból láthatók mindezek. Különösen érdekes szituáció volt, hogy immár futballista fiammal nézhettem ezeket az egykori jeleneteket...- Ki volt a kedvenc kapusod?- Mindig csak a Fradi kapusai, hiszen együtt küzdöttünk dicsőségért, pénzért, hírnévért. Az ellenfél kapusoknak pedig én voltam a kedvence - ha nem játszottam...- Dániai drámai sérülésedről álmodtál azóta?- Akkor a fájdalomtól vagy 10 napig aludni is alig tudAz a bizonyos csípőre tett kéz - Albert módra...

42