Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 41. Fradisták futballmezben III. Aranylabdás Albert Flórián és "aranycsapatbeli" kortársai, 1950-1968 (Budapest, 2002)

Az első sikerkép - az a bizonyos kis Fradi, amelyik az Esti Kupát megnyerte. Balról: Thomann, Dálnoki, Virág, Forgács, Csekő, Gregor (civilben), Simon, Flruby, Einzinger, Rákosi, Pető. Elöl: Tarsoly (1957)

volt - dörmögve mondta: „Elférsz a többiek között”. Elfértem, hiszen a Kinizsi ifivel két bajnokságot is nyertem. Az ifjúsági válogatottban csak egyszer játszottam, hiszen az utánpótlásba (7), a B-válogatottba (9) és az olimpiai válogatottba (10) rendre meghívásokat kaptam. Először persze a Fradiban kellett bizonyítanom. Tudtam, hogy nem vagyok született zseni, csak azzal emelkedhetek ki a társaim közül, ha kétszer annyit futok, mint a többiek. Rengeteget túlóráztam, egy-egy mozdulatot, elfutást százszámra végeztem. A szélről történő beadásoknál a társak csak kiáltottak, hogy „Matyi", és én már íveltem is a labdákat...

Becenevem politikai eredetű. Az ötvenes években a Rákosi névhez a Matyi dukált. Már az iskolában rám ragadt

Gólhelyzetben a Honvéd elleni rangadón (1958)

ez a név, azóta is viselem. Kezdetben bosszantott, hogy mindenki ezzel zrikált, idővel már oda sem figyeltem, ha netalán valaki Gyuszinak szólított...- Edzőid közül kire emlékszel szívesen?- Mindegyik mesteremtől kaptam valamit, amit kamatoztatni tudtam játékos, majd edzői pályafutásom során. Száger Misi bácsi megtanított a klubszeretetre, a bajtársiasságra, becsületre és természetesen a futball ábécére. Tátrai Sanyi bácsitól az „egy mindenkiért, mindenki egyért" jelszót rögzítettem magamban. Csanádi Feri bácsi tett be először a felnőtt csapatba. Még ifjúsági korú voltam, de volt bátorsága egy zöldfülűt a pályára küldeni. Örökké hálás vagyok neki, mert ezzel életem

Rákosi lendületes kapura törése (FTC—Szeged 4-0)

37