Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 37. Fradisták futballmezben 2. 1926-1950 (Budapest, 2000)

bírók egyszer sem állították ki! (Egyszer ő is bíráskodott, az 1959-es Üllői úti SZUR-on. Friedmanszky volt a veze­tőbíró, Albert és Dékány a két partjelző.) Éveken át az FTC csapatkapitánya, a csapat szószólója volt. 1961-ben 33 évesen vonult vissza az aktív játéktól.- Számomra egyetlen csapat létezett - csak a Ferenc­város. Mindig ott akartam játszani, sohasem kívánkoztam el onnan, és sehol máshol nem léptem többé pályára, amikor eljöttem a zöld-fehérektől, pedig hívtak, nem is egy helyre. Szegény megboldogult Bukovi Marci bácsi, aki visszavonulásom után a Spartacusnál tevékenykedett, mondta: - Gyere hozzánk, nagy szükség lenne, egy ilyen tapasztalt, rutinos rókára. Itt legalább levezetsz, túl fiatal vagy még a visszavonulásra. Én meg mondtam, köszö­nöm Marci bácsi, de maga is nagyon jól tudja, hogy ná­lam csak egy csapat van és volt. És ez az egy maradt és maradni fog. Annak emlékébe nem keveredhet más... Dr. Dékány Ferenc 1971-ben az FTC elnökségének tagja lett, majd 1973-tól 1976-ig a Ferencváros labdarú­gó szakosztály elnöke. Hosszú évek után az ő elnöksége idején nyert bajnokságot a Ferencváros! Volt egyszer egy jó futballista, aki megtanulta a tör­vénykönyv valamennyi paragrafusát, és akitől nem egy íratlan futballtörvényt mások tanulhatnak meg. A legelsőt úgy hívjuk: klubszeretet... 334. Teket II László (1929. március 5.) - csatár Első mérkőzése: 1948. október 14. Üllői út: Bp. Loko­motív- FTC 4-3 Utolsó mérkőzése: 1949. december 25. Üllői út: Dorog-FTC 2-1 Az FTC-ben összesen 3 mérkőzésen szerepelt (1 baj­noki, 1 nemzetközi, 1 hazai díjmérkőzés) 335. Kalmár Sándor (1924. március 7.) - kapus Első mérkőzése: 1948. október 14. Üllői út: Bp. Loko­motiv—FTC 4-3 Utolsó mérkőzése: 1948. november 7. Nyitra: FTC-AC Nyitra 6-3 Az FTC-ben ezen az 1-1 hazai díjmérkőzésen és nem­zetközi találkozón szerepelt. 336. Farkas László - hátvéd Az FTC-ben csak 1 nemzetközi mérkőzésen szerepelt: 1949. július 12. Üllői út: FTC-Sokol Svit 1-0 337. Ombódi Imre (1927. szeptember 24-1996. június 13.) - hátvéd, fedezet. Első mérkőzése: 1950. április 16. Dorog Tárna - ÉD0SZ1-2 Utolsó mérkőzése: 1958. június 27. Nép­stadion FTC-Vasas 3-3 Az FTC-ben össze­sen 264 mérkőzésen szerepelt. (177 bajnoki, 66 nemzetközi, 21 ha­zai díjmérkőzés.) Gól­jainak száma: 23 (14 bajnoki, 9 egyéb) Ku­pagyőztes csapat tagja: 1958 (MNK) OMBODY IMRE A klub történetének egyik híres Jolly Joker játékosa volt. Egy 1991-es interjú során mondta: - Valóban illik rám az el­nevezés, hiszen kapus kivételével minden poszton ját­szottam. Ötödikes gimnazistaként, egy kis csalafintasággal ke­rültem a Fradihoz. Akkoriban ugyanis csak külön enge­déllyel lehetett átigazolni, és ezért az igazgatót egy állan­dó pályabelépővel rávették az FTC vezetői, hogy diák lé­temre az ificsapatban játszhassam. Egyszer az a megtisz­teltetés ért, hogy a Sárosi Gyurka cipőjét nekem kellett a meccsen kitágítani. Csak abban léphettem pályára. Olyan büszke voltam, hogy észre sem vettem, a lábamat telje­sen feltörte az új cipő... De megérte, ott ragadtam a Fra­dinál és sok éven át hűséggel szolgáltam. Igaz, rövid idő­re a BEAC-ban is kellett játszanom, hiszen beiratkoztam a jogi egyetemre. Édesapám halála után a 200 forintos ösz­töndíj kevés volt a család megélhetéséhez, abbahagytam tanulmányaimat és visszatértem álmaim pályájára az Ül­lői útra. 1950-ben a sérült Kéri helyére hirtelen kerültem be a bajnoki pontokért Dorogon játszó csapatba. Játszottam mindig ott, ahol szükség volt rám. Igazán a hátsó sorok­ban éreztem jól magam. Fia hátvédet játszottam, elősze­retettel szaladtam fel a szélen. Emiatt azzal vádoltak, hogy könnyelmű vagyok. Amit akkor hibának tartottak, évekkel később erénynek számított. A felfutó hátvédek klassziku­saként Fachettit említik. Pedig én évtizednyire előbb már így játszottam. Kiabáltak is eleget: „Csudina” ne fuss annyira előre. Egyébként a Csudina becenevet Csanádi Feritől kaptam. Egy edzőmeccsen kérte tőlem a labdát, én azonban másik játékosra figyeltem. Többször szólt, végül megunta és elkiáltotta magát: - Csudina, add ide a lab­dát! Annyira meglepődtem a megszólításon, hogy rögtön adtam a labdát.... Egyéb se kellett a közönségnek - el­kezdték ők is Csudina! Csudina! így ragadt rajtam a híres orosz atlétanő, a nem éppen szépségéről híres sportoló 70

Next

/
Oldalképek
Tartalom