Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 37. Fradisták futballmezben 2. 1926-1950 (Budapest, 2000)

következő állomás Tatabánya volt, ahol hat felejthetetlen évet töltöttem el, majd két évig az MLSZ keretén belül a KSI labdarúgó szakosztálynál tevékenykedtem. Újra NB I- es csapatnál, az MTK-nál dolgoztam, majd 1967-70 között a Ferencváros edzője voltam. Ez idő alatt kétszer

nyertünk bajnokságot, és a WK-ban második helyen végeztünk. A Ferencvárosban eltöltött három év után visszatértem Tatabányára, és újabb hat évet töltöttem a bányászvárosban.

1980 decemberében a Tatabánya csapatával az Üllői úton szerepeltünk. Ahogy leültem a kispadra, megszólalt a hangosanbeszélő és valami ilyesmit mondott: „Szeretettel köszöntjük dr. Lakat Károlyt, az FTC egykori játékosát majd edzőjét 60. születésnapja alkalmából”. És már jött is felém Fiavasi Mihály, a Fradi technikai vezetője és egy zöld-fehér szekfűcsokrot nyújtott át kedves szavak kíséretében... A közönség pedig felállva tapsolt... Mondanom sem kell, mennyire meghatódtam, hiszen idegenben általában másként fogadják az ellenfél edzőjét. Úgy látszik, a ferencvárosi vezetőség és a szurkolótábor nem felejtett el. Azt hiszem zöld-fehér érzelmeimről nekem sem kell sokat beszélnem. Fiadd mondjak csak annyit: a régi B-közép lelátójának egyik gerendájából faragott polcot készítettem szobám falára...

Már gyermekkoromban az volt a vágyam, hogy ferencvárosi labdarúgó legyek (Egy télikabátért igazolt le a Fradi!) tanári diplomát szerezzek, és magamra ölthessem a címeres mezt. Ezek közül kettő a Ferencvárosban vált lehetővé. Edzőként is itt értem el a legjobb eredményeket. 1967-ben olyan magabiztosan nyertük a bajnokságot, hogy hétközben meg sem fordult a fejemben, hogy vasár47