Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 37. Fradisták futballmezben 2. 1926-1950 (Budapest, 2000)

lem. Pedig abban az időben a Ferencváros első csapatá­ba bekerülni, úgyszólván csak kihalási alapon lehetett. Azután 1930-ban felvirradt az én napom: a BSE elleni Magyar Kupa meccsen sikerrel védtem. Eljött az én kor­szakom: Siflis az Újpestbe lépett, Budai visszavonult, én pedig a veterán Amsellel védtem felváltva. Aztán Amsei is visszavonult - ottmaradtam egyedül a révben... Háda sikerdossziéja fentebb olvasható, de azt külön je­gyezzük meg, hogy a Fradi történetében mindmáig ő az egyetlen VB ezüstérmes kapus! Még néhány „első”: az első ferencvárosi futballista, akinek autója volt... Az első, aki repülőgépre ült-érettségi vizsgája miatt Rómából így tért haza egy fontos KK-mérkőzés után! És ha Róma: a Lazio elleni KK-döntőn kritikus pillanatokban Háda kivéd­te Piola tizenegyesét! (A képen látható) Egyébként ezért munkahelyén a hazaérkezés után ba­bérkoszorút kapott! „Tíz legszebb évem alatt volt egy időszak, amikor a vá­logatott csapat hálóját felváltva védtem Szabó Tónival, a Hungária nagy tudású kapuvédőjével. A mi párharcunk a meggypiros mez felvételéért a labdarúgás akkori életének külön eseménye volt. Egyszer 1934-ben hullámvölgybe kerültem. 1934-et írtunk akkor, amikor Pestre látogatottá Sindelar vezényelte osztrák Wundermanschaft. A kapitány bizalma folytán én kerültem be a magyar csapat kapujá­ba. Egész héten át az egész magyar sportsajtó beállítá­som miatt háborgott. Elképzelhető, hogy milyen lelkiálla­potban foglaltam el a helyemet a kapuba, közel 40 ezer néző előtt. Aztán megkezdődött a játék és én védtem. Úgy, mint soha azelőtt és azután! Ha kellett, sebesen ki­futottam, ha szükséges volt, a levegőben úsztam, vagy párduc módjára vetődtem. Egyszer egy magas labdát, a fejelni készülő Sindellar elől hátrafelé végzett szaltóval 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom