Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 37. Fradisták futballmezben 2. 1926-1950 (Budapest, 2000)
bravúros teljesítményt nyújtanom. Egyébként a mérkőzés utáni napokban szurkolói küldöttség keresett fel, és a négy gól emlékére - amely révén a KK-döntőbe jutottunk! - egy zöld-fehér színű ólomkristály vázával ajándékoztak meg.- Kezemben egy régi újságcikk fotókópiája. A következőket Pataki Mihály akkor nyilatkozta, amikor Toldi Géza búcsúmérkőzésére készült: „Toldi szinte megelőzte korát! Hiszen ez a játékostípus mind nagyobb és nagyobb szerepet játszik a mérkőzések eldöntésében. Emlékszem, Toldit a közönség nagy része csakhamar felfedezte, megszerette, elkapta és a zöld-fehér játékostulajdonságok megtestesítőjének tartotta. Toldi jelentette a ferencvárosi hagyományok folytatását. A lelkes, lendületes játékot, a mindent beleadó küzdelmet, amelynek híres, nagy sikereit köszönhette a régi FTC. KK-mérkőzéseken, amelyeken az ellenfél mögött a tömeg zajongása, kiáltozása megfélemlített a vendégeket, ott a galamb lelkek hamar lekonyultak, és bátorságuk a cipőjükbe szállott. Ott, ezeken a helyeken volt a legnagyobb szükség Toldi bátorságára. Ha a gyengébb lelkűek maguk mellett érezték Toldit, visszanyerték önbizalmukat. Mert Toldi képes volt magával ragadni leg- csüggedtebb társait is. így lett Toldi Géza a zöld-fehér színek és ezen keresztül a magyar nemzeti színek győzelmeinek fő tényezője. így vált ő a közönség szemében a küzdő erények megtestesítőjévé. Óriási munkabírása volt. Hogy állandóan nagy teljesítményei közepette néha elragadtatta magát, az jelentőségében eltörpül sok és nagy jó tulajdonsága mellett. Emberek vagyunk, hiba mindenkiben van. Toldi hibái következtében azonban sohasem került veszélybe az ellenfél játékának testi épsége. Toldi nem volt durva, de még goromba sem. A mai fiatalságnak nyugodtan merem odaállítani Toldi Gézát példaképnek. Játéka, felfogása, teljesítménye örök példája maradjon a mai fiatalságnak. Toldit elfelejteni egyhamar úgysem fogják.”- Nagyon jólesett ennyi idő után elolvasni ezeket a sorokat. Egyébként nem voltam Pataki kedvence, így nagyfokú tárgyilagosságát ezen a cikken is lemérhetjük. Különösen az esik jól, hogy megírta: nem voltam alattomosan támadó futballista. Keményen, nagy lendülettel, de szemtől szembe támadtam...- Géza bácsi, ebben a cikkben van egy olyan mondat, hogy „Toldit elfelejteni egyhamar úgysem fogják".- Ez így is történt. Sokszor állítanak meg ma is az idősebb szurkolók, és jólesik simogató tekintetüket nézve feleleveníteni az egykori emlékeket. Amit pedig a Ferencváros elnökségétől 70 éves születésnapomra kaptam, minden álmok beteljesedését jelentette. Aranygyűrű, díszebéd, archív filmek vetítése, ünnepi szurkolói est, ahol Fényes Szabolcs és Z. Horváth Gyula dalát Csákányi László nekem énekelte... Életem legszebb születésnapja volt! Még egy koccintás, egy ölelés, majd búcsúzó. Amint kikísértük Toldi Gézát, kislányom megkérdezte tőlem:- Géza bácsi mikor játszott utoljára a Fradiban?- Nos, akár hiszed, akár nem, 70. születésnapja előtt két hónappal az FTC öregfiúk csapatában! Novemberi zimankóban, tizenéves lendülettel, néha bukdácsolva, de igazi Fradi-szívvel... macrar fatt»allcjr«MtaMfc*t jattal»*,, Toldi! Toldii Toldi! Toldii Ferencuáros-Boiogna 4:a 14
