Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 34. Fradi nosztalgia 3. Fradi-szívű Toldi Géza (Budapest, 1999)
hogy bezzeg a régiek, azok tudtak, lelkesedtek, s efféle. Az ilyesmi távol állt Tőled, szeretted a zöld-fehér mezbe öltözött gyerekeket, meséltél nekik, dicsérted a Száz- százalékos Bajnokság hőseit, de Magadról alig beszéltél. Elviselted azt is, hogy Téged csak afféle szív-játékosnak könyveltek el, aki a nagy akarásával valahogyan meg tud élni a művészek között. Pedig nagy játékos voltál Magad is, művésze a játéknak, hiszen mindent meg tudtál csinálni a labdával. De valami olyan mindent elsöprő lelkesedéssel, hogy az emberek elfelejtették klasszikus tudásodat, és csak arra figyeltek, hogy hatalmas termeteddel egyetlen másodpercet sem pihenve száguldottál a pályán, lelket öntve a csüggedőkbe, magaddal ragadva a kishitűeket is. Te használtad azt a kifejezést, hogy a pályán megszállott voltál, ez a lelki állapot jellemezte minden mozdulatodat. Nem voltál fenegyerek, s tulajdonképpen a játéktéren is csendesen, szerényen viselkedtél, de ott felfokozott erővel fejtetted ki képességeidet. Angyal sem voltál, de soha senkit sem bántottál, sérüléseket Te szenvedtél, s ha a lelkesedés, a szilaj győzniakarás következtében túlcsordult Benned az indulat, akkor is Bayard lovag voltál, „félelem és gáncs nélküli lovag", rettenthetetlen harcos. Igazi Toldi, daliás magyar vitéz. Közmondásos volt a szerénységed, ahogyan a magánéletben viselkedtél. A hangodat is alig lehetett hallani. Voltak mérkőzések, felejthetetlen KK-csaták, amelyek után az ünneplő közönség a vállán vitt le, de Te sohasem tudtál bőségesen beszélni ezekről a hőstettekről. Képtelen voltál Magadat dicsérni. Ne haragudj, Géza, nem voltál jó interjú-alany. Nagyokat hallgattál, aztán csak úgy vállat vonogatva morogtál olyasmit, hogy minek erről annyit beszélni, mindenki látta, mi történt, jó volt, szép volt, persze, hogy Te is igyekeztél... Igen, Te voltál a Hallgatag Vitéz, aki úgy vélte, hogy - minden Demosthenesnél szebben beszél a tett. Pedig sohasem voltál búskomor, jókedélyű igazi magyar focista voltál, aki szeretett nagyokat nevetni - mások tréfáin. Nem voltál sem mókamester, sem álszent, a képmutatókat megvetetted. Mint edző, nemcsak tudásoddal érvényesültél, hanem egyéniségeddel is. A sportszerűség és a becsület ritkán egyesült a tudással egyetlen emberben úgy, mint Benned. És éppen azért, mert a sportban, a játékban mindenek felett a legnemesebb kielégülést kerested, teljes életet éltél, a bajnok dicsőségét küzdötted ki Magadnak és társaidnak. Félárbocon lengő FTGzászló alatt fekete karszalagos Fradi-játékosok, némán álló szurkolók tisztelték meg emlékedet azon a helyszínen, ahol oly gyakran ragadtattad tapsra híveidet. És most már együtt van a hathatatlan T-betüs belső hármas: Takács II, Turay, Toldi... Arany János géniusza jóvoltából így búcsúzott az öreg Toldi: Hajt az idő, nem vár: elhalunk mi, vének, Csak híre marad fenn karunk erejének ... A Te fényes hírneved is fennmarad, Géza, amíg csak magyar játékos rúgja a labdát a sport öröméért, a haza dicsőségéért, ahogyan Te tetted példamutató pályafutásod alatt. Feleki László TOLDI GÉZA EMLÉKMŰSOR a Petőfi rádió 1985. szeptember 4-i adásában, (részlet) Toldi Gézára emlékezünk - a riporter Tóth Gabriella.- Három évvel ezelőtt a „Hogy tetszik lenni?" című műsorban megszólalt Toldi Géza. Ekkor jártam nála, akkor ismertem meg. Néhány perc múlva azt a három esztendővel ezelőtti beszélgetést hallják majd, de előtte Nagy Béla az FTC krónikása emlékezik vissza utolsó találkozásukra Toldi Gézával, akiről könyvet is írt és baráti szálak fűzték hozzá. *- Igen, amikor tavaly februárban Géza bácsi 75. születésnapját ünnepeltük, ez a FRADI NOSZTALGIA 75
