Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 34. Fradi nosztalgia 3. Fradi-szívű Toldi Géza (Budapest, 1999)

a helyeken volt a legnagyobb szükség Toldi bátorságára. Ha gyengébb lelkűek maguk mellett érezték Toldit, visszanyerték önbizal­mukat. Mert Toldi képes volt magával ragadni a legcsüggedőbb társát is. így lett Toldi Géza idővel a zöld-fehér színek és ezeken keresztül a magyar nemzeti színek győzelmeinek fő tényezője, így vált ő a közönség szemében a magyar küzdőerények megtestesítőjévé, a magyar hősi lélek megszemélyesítőjévé. Joggal. Meggyőződésem, hogy Toldi ma nagyon hiányzik a Ferencvárosból, éppúgy, mint a magyar válogatottból is. Óriási munka­bírása volt. Hogy állandóan nagy teljesít­ményei közepette néha elragadtatta magát, az jelentőségében eltörpül sok és nagy jó tulajdonsága mellett. Emberek vagyunk. Hiba mindenkiben van. Toldi hibái következtében azonban sohasem került veszélybe az ellenfél játékosának testi épsége. Toldi nem volt durva, de még goromba sem. Én ezelőtt két és fél esztendővel kezdtem el a Ferencváros számára az „új Toldit" keresni, amikor észrevehetően kezdett már hanyatlani Toldi Géza, bár még mindig hasznos játékosa volt a csapatnak. Őszin­tén mondom, a mai napig nem sikerült meg­találnom az utódját, és az ő szíve, küzdő­képessége nagyon hiányzik a mai Ferenc­városból is. Fáj búcsúzni Tolditól, ezt őszintén mon­dom! Másfél évtizednyi életünket búcsúz­tatjuk vele és a sok örömet, amelyet játéka szerzett nekünk. A mai fiatalságnak nyu­godtan merem odaállítani Toldi Gézát pél­daképnek. Játéka, felfogása, teljesítménye örök példája maradjon a mai fiatalságnak. Toldit elfelejteni egyhamar úgysem fogjuk. Bár álltam Toldi Gézával szemben is, mint vezető, az idők folyamán, mégis most a leg­mélységesebb baráti érzelmekkel, hálás kézszorítással búcsúzom a magam és egyesületem nevében derék fiunktól, aki annyiszor vitte győzelemre a Ferencváros színeit és a magyar színeket!- Nagyon jólesett ennyi idő után elolvas­ni ezeket a sorokat. Egyébként nem voltam Pataki kedvence, így nagyfokú tárgyi­lagosságát ezen a cikken is lemérhetjük. Különösen az esik jól, hogy megírta: nem voltam alattomosan támadó futballista. Keményen, nagy lendülettel, de szemtől szembe támadtam...- Ebben a cikkben van egy olyan mon­dat, hogy „Toldit elfelejteni egyhamar úgy­sem fogják."- Ez így is történt. Sokszor állítanak meg ma is az idősebb szurkolók, és jólesik simo­gató tekintetüket látva feleleveníteni az egy­kori emlékeket.- Most pedig elevenítsük fel a tiszteleted­re rendezett búcsúmérkőzés ünnepi pilla­natait: „Gé-za! Gé-za! - harsogja a nézőtér. Sajnos nem a nagy mérkőzések fütött biz­tatása ez, hanem az utolsó felvonásához érkezett, többszörös válogatott labda­rúgónkat, Toldi Gézát, búcsúztatja a közön­ség. Vasárnap vette fel utoljára a zöld-fehér mezt, és utolsó alkalommal jelent meg, mint játékos a közönsége előtt. Toldi Gézától nemcsak a ferencvárosi hívők búcsúznak, hanem a tribünökön ülő sok ezer ember között ott látjuk azokat a labdarúgó­rajongókat is, akik egyesületi érdeken túl, oly sokszor csodálhatták Toldi Gézának emberfeletti harcát! Utoljára ebben a fe­rencvárosi csapatban szerepelt: Csikós- Polgár, Tátrai-Lakat, Sárosi III, Lázár-Sipos, Kiss, Sárosi dr. Toldi, Gyetvai. Csere: Finta, Lukács. Toldi Géza búcsúmeccsén Lakat Károly először játszott a Fradiban... A Ferencváros és Zuglói Danuvia csapata kifut a pályára, és a nézőtér Toldi Géza nevétől visszhangzik. A játékosok elé Rotter Lajos, a Danuvia és Usetty Béla dr., a Ferencváros elnöke áll, hogy a csapatokat üdvözöljék. Rotter Lajos:- Hálával tartozunk a Ferencvárosnak azért, mert átadta nekünk Toldi Gézát, aki ma az ország határain túl is fogalom. Szeretnők, hogy az a nemes, emelkedett szellem, amit a Ferencvárosnál mindig csodáltunk, a Danuviánál is meghonosod­FRADI NOSZTALGIA 35

Next

/
Oldalképek
Tartalom