Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 33. Fradi nosztalgia 2. A Soroksági úttól - Montevideóig (Budapest, 1999)

patunk elsőrangú szerepléssel fizetett ezért az érdeklődésért, és ha csak kicsit segít a fut- ballszerencse, hatalmas győzelmet jelente­nénk. Sajnos, egyes csapatrészeket kissé megviselt a tengeren való újabb átkelés és az erős játékiram. A fedezetsor ragyogó munkája adta vissza az egyébként kitűnően dolgozó csapatnak a lendületét. Bukovi és Obitz óriási formában vannak és technikai, meg taktikai tudásuk a legtökéletesebben ér­vényesül. A csatársorban Kohut lendülete a legszebb élmény, ő és Turay voltak most a támadások eleven erői, és ha kicsit is szeren­csésebbek, sok gólt lőttünk volna. A többi csatár is jól szerepelt. Összeállításunk ez volt: Amsel-Hungler, Papp-Furmann, Bukovi, Obitz-Rázsó, Takács II, Turay, Toldi, Kohut. Védelmünket a rendkívül gyors és lelkes River Plate csatárok többször alaposan meg­lepték, és ennek kell tulajdonítani, hogy az első félidőben három viharos támadásukból gólt kaptunk. Mindjárt a 3. percben az elsőt, amit a 15. percben egyenlítettünk ki, Rázsó kapásból lőtt remek lövésével. A 24. perc­ben esik a második argentin gól, a 33. perc­ben egyenlíti ezt Kohut, óriási erővel a sarok­ba irányított lövéssel. A 39. percben azon­ban megint áttörik a védelmüket, és félidő­ben 3:2 arányban az ellenfél vezet. A Fe­rencváros hatalmasan erősíti az iramot. A fedezetsor és a csatárok odaszegezik az el­lenfelet, többé nem kerülhet gól a magyar kapuba. A 16. percben megvan a kiegyenlí­tés. Megint Kohut rohama száguld előre és gyilkos labdáját nem védheti a kapus. A ma­gyar ostrommal szemben most az ellenfél egész csapata elkeseredetten védekezik. Komért kornerra szerzünk, de úgy látszik, a győzelmet már nem tudjuk kivívni. Végre, a 34. percben kicsaljuk védelmi állásából az ellenfelet, a Ferencváros összjátéka tiszta te­repen folyik és Turay erőteljes lövése meg­hozza a győzelmet. A második félidő forró küzdelme a maga nagyvonalúságával extá­zisba ragadta a közönséget. A Ferencváros technikai tudása mindenkit meghódított. A közönség teljes objektivitással szemlélte a Ferencváros játékát. A kornerarány 7:3 volt a Ferencváros javára, de ez sem fejezi ki a ferencvárosi fölényt. A bíró méltó volt a mér­kőzéshez. Pártatlan és hozzáértő. Reggel utazunk vissza Montevideóba, ahol szomba­ton a Penarol ellen játszunk. (Sporthírlap, augusztus 3.) Penarol-Ferencváros 2:0 augusztus 3., Montevideo A Ferencváros nagyszerű csütörtöki győzel­me után ismét vissza ha józott legnagyobb si­kerének színhelyére. Már szombaton csata­sorba kellett állnia az Európát járt Penarol ellen. A Ferencváros a következő összeállí­tásban vette fel a küzdelmet: Amsel-Hung- ler, Papp-Furmann, Bukovi, Obitz-Rázsó, Ta­kács II, Turay, Szedlacsik, Kohut. A mérkőzést a kijelölt bíró helyett a Penarol egy tagja vezette, aki azután min­dent elkövetett a Ferencváros eredményessé­gének a meggátolására. Nem elégedett meg azzal, hogy sorozatosan megtorlatlanul hagyta a Penarol játékosainak borzalmas durvaságait, hanem mindezek fokozásául a Ferencváros szabályszerűen elért gólját sem adta meg. Az első gólt az első félidő 42. percében, a másodikat a második félidő 21. percében érte el a Penarol. A Penarol életveszélyes já­téka arra kényszerítette a Ferencvárost, hogy játékosainak kímélése miatt, s mert a ház­ibíró részéről védelemben nem részesült, a második félidőben ne forszírozza a küzdel­met. Az irreális körülmények miatt amúgy sem lehetett a győzelmet kiverekedni, ezért legalább a játékosok testi épségükre vigyáz­tak. (Sporthírlap, augusztus 5.) Búcsú Uruguaytól... Több mint két hónap telt el azóta, hogy a Fe­rencvárossal elindult Budapestről a vonat. Azóta már a hatodik hetet tölti Dél-Amerika földjén a zöld-fehér gárda. Három olyan ál­lamot járt be a magyar futball nevében a Fe­rencváros, amely három állam mindegyike kiváló futballal rendelkezik. Ekkora felada­tok előtt még sohasem állott a Ferencváros csapata, ilyen hatalmas teljesítményt még talán a világ egyetlen klubcsapata sem vég­zett túrán. A tíz mérkőzés között három országos és három városi válogatott csapattal való talál­kozás szerepelt. Ha a Dél-Amerikát járt an­gol, spanyol vagy olasz csapatok teljesítmé­nyein keresztül ítéljük meg a zöld-fehérek eredményeit, akkor rögtön szembe tűnik az az óriási siker, amit a Ferencváros útja jelent. Ezt különben elismeri maga Dél-Amerika is, mely országról országra, városról városra FRADI NOSZTALGIA 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom