Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 33. Fradi nosztalgia 2. A Soroksági úttól - Montevideóig (Budapest, 1999)

Ferencvárosi „kottavilág" „Mi ferencvárosiak vagyunk!" így kezdődött az FTC első indulója, ez a ze­nei emlék még a századfordulóról való és az FTC első pályáján sokszor énekelték az „ősfradisták". A heti két-három edzés általában a besö- tétedésig tartott. A tehetősebb tagok edzés után vendégül látták a játékosokat. Szafalá- dé, zöldpaprika, kenyér volt a megérdemelt vacsora, majd csapra vertek egy hordó sört, és a játékosokkal együtt a szurkolók (akkor még drukkereknek hívták őket...) is - akik között volt mészáros, ács, patikus, pékmes­ter, kereskedősegéd, nyomdász, sőt az egyik leglelkesebb FTC-szurkoló, a norvég főkon­zul is - vidáman énekelték az első FTC-indu- lót: Mi ferencvárosiak vagyunk Keményen harcolunk, Az ellentől nem rettegünk Góaljukra* törtetünk. A labda vígan felrepül Lábunk súlya alatt. Mi támadunk és meg nem állunk, Míg gólba nem akad. Most sorba szépen felálljatok, felálljatok! A labdát előre adjátok, s vigyázzatok! Előre, előre hát! Ilyen gárdának valóban nincs párja a világon, Nem félünk mi senkitől, Legkevésbé az ellentől. Hipp, hipp hurrá! Nagy lelkesedéssel énekelték, tudták szö­vegét és „zenéjét". Ránk csak a szöveg ma * Abban az időben a kaput góalnak nevezték. 1 |j FRADI NOSZTALGIA radt, azt is az egyik ősfradistának, Ungár Gyula kapusunknak köszönhetjük - aki a hatvanas években mindezt rögzítette. Jó, hogy így történt, mert a sajtóban egyetlen sort sem idéztek sohasem... FTC-induló Körülbelül két évtized múltán már új FTC-in­duló született. Ennek eredeti kottája, szövege fennmaradt - így tudjuk, hogy Török Rezső írta és Magyar László zenésítette meg a haj­dani fradisták dalát. Régi játékosokkal elbe­szélgetve megtudtam, hogy az indulót álta­lában egy-egy nagy rangadógyőzelem, és sokszor külföldi túrákon énekelték. A Szé­chenyi kávéházban, a Gutgessel vendéglő­ben, józsefvárosi és ferencvárosi kiskocs­mákban voltak különféle összejövetelek és a fiúk a magyar nóták mellett mindig énekel­ték, hogy „Nagy volt az FTC, Nagy lesz az FTC'" Még a Föld másik oldalán is... Az 1947-es mexikói túrán ugyanis a haza­iak annyira megkedvelték a magyar futbal­listákat, hogy még a rádióstúdióba is meg­hívták a jóhangú és minden banketten szé­pen énekelő ferencvárosiakat. Lakat Károly és Csikós Gyula, a túra két résztvevője úti­naplójában megemlítette, hogy a „Fradi-in- duló is felhangzott az egyik adásban." A Fradi-induló végére tettük ezt a mexikói csatakiáltást, aminek persze, hogy frenetikus sikere volt. Una... dós... trés... Si-ki-ti bum ala-bim-bom-ba si-ki-ti bum ala-bim-bom-ba Ala-bio-ala babo Ala-bim bo-ba Ferencváros, Ferencváros ra-ra-ra! Ezen a híres túrán - magyar csapat elő­ször ment repülővel az Újvilágba! - kölcsön-

Next

/
Oldalképek
Tartalom