Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 30. Fradiország (Budapest, 1999)

zők. Egyébként ekkor a Fradinak hazai pályája sem volt - az Üllői úti stadionban füvesítettek... 1936. szeptember 13. Debrecen: Bocskai-Ferencváros 1-4 A Bocskai elleni győzelmet a nagyerdei stadionban el­sősorban Toldi lövőformájának köszönhették. Három bombagólja eldöntötte a mérkőzést. „A 15. percben először lő kapura a Ferencváros és ebből az első lövés­ből mindjárt gól lesz. Kemény beadja a labdát Toldinak, akinek a lábáról először felpattan a labda gyertyába. Amikor leesik, Toldi szép fordulattal, kapásból lövi fél- magasan a bal sarokba, 1-0! Remek gól volt, még a Bocskai közönségének is tetszett - megtapsolták. 1937. november 1. Debrecen: Bocskai-Ferencváros 2-3 G: Sárosi, Toldi, Kemény Háda—Tátrai, Korányi—Magda, Polgár, Lázár-Táncos, Kiss, Sárosi, Toldi, Kemény A Fradi a mérkőzés előtt nyerte a KK-t! A derék deb­receniek bíztak is ebben, hiszen a római kupadöntő előtt két nappal már nyomdába adták azt a plakátot, amely a Bocskai-Ferencváros mérkőzésre készült és ezt hirdette: „A KK-győztes Ferencváros Debrecenben!" „Pattogó muzsikaszó hangjaira lép pályára a két csapat. Felsorakoznak - a polgármester beszél.- Egész Debrecen együttérzése kísérte az idegenben küzdő Ferencvárost. Együtt örültünk a zöld-fehérekkel a pompás diadalnak. A remek győzelemre való emlékezés jeléül átnyújtom városunk szerény ajándékát... A ferencvárosi fiúk bronzveretet kaptak a polgár- mestertől. Káldy Zsigmond a Bocskai nevében zászlót ad élt a Ferencvárosnak. És a 2. percben már botrányos a légkör. Kórusban zúg a sértés a játékvezető felé, öklök repülnek a leve­gőbe. Szünetben kirobban az első közelharc. Most már pofonok is röpködnek. AII. félidőben pedig a játékosok kergetik egymást a pályán..." A mérkőzés után is feszült volt a hangulat, a tünte­tő nézőket lovas rendőrök oszlatták szét. A botrányért egyébként az olyan játékvezető is okolható, mint ami­lyen ezen a találkozón volt: „Viczenik bírót kórusban sértegetik, ő azonban ke­délyesen fogja fel a dolgot és a kórust kezével dirigál- ja(l), ha valami miatt éppen megáll a játék." 1939. november 5. Debrecen: Bocskai-Ferencváros 4-3 G: Sárosi 3 Zentai—Polgár, Szoyka—Hámori, Sárosi III, Pósa-Bíró, Sárosi, Kiszely, Horváth, Berényi „A két csapat igazán szépen, változatos küzdelem­mel örvendeztette meg a Debrecenben régen látott nagy közönséget. Voltak a játéknak részei, amikor a Fe­rencváros igen nagy fölényben volt és különösen az el­ső húsz percben és a második félidő elején játszott szépen a Ferencváros. A Bocskai azonban a döntő pil­lanatokban jobb küzdőnek bizonyult és a ferencvárosi védelem, elsősorban Zentai gyengesége eldöntötte a mérkőzést." Az utolsó debreceni Bocskai-Ferencváros mérkő­zés tehát hazai sikerrel zárult - pedig Sárosi Gyurka még mesterhármast is szerzett... Öt Ferencváros-Bocskai mérkőzés, Budapesten 1928. december 16. Üllői út: Ferencváros-Bocskai 5-1 G: Turay 2, Szedlacsek 2, Takács II Bangi—Takács I, Papp-Furmann, Turay, Berkesi—Rá­zsó, Takács II, Toldi, Szedlacsek, Kohut Bár már ezév tavaszán lejátszották az első budapes­ti találkozójukat (a Fradi 3-2-re győzött), de a Ferenc­városnak e volt az első igazi nagy győzelme a debre­ceni profik ellen. „A ferencvárosi csapat biztosan, időnként nagystílű játékkal verte a Bocskait. A mérkőzés igazi győztese a ferencvárosi közönség volt. Az egész mérkőzés alatt szinte tüntetett sportszerű magatartásával. Látszik, hogy a Ferencváros vezetőségének közzétett felhívása megértő visszhangra talált. (Az előző fordulóban félbeszakadt a Ferencvá- ros-Bástya meccs, egy szurkoló befutott a pályára és pofonvágta a bírót...) Nos ezúttal Majorszky szigorú ítéleteit, még ha azok a Ferencvárost is sújtották, hangtalanul fogadta a tö­meg, pedig akadt a bírói intézkedések között egy 11 -es is - egy vitathatatlan 11-es a Ferencváros javára..." 1931. május 31. Üllői út: Ferencváros-Bocskai 6-2 Komoly tétje volt a mérkőzésnek, hiszen a találkozó győztese a bajnokságban a harmadik helyet érhette el. Utolsó bajnoki mérkőzésén tetszetősen játszott a zöld-fehér tizenegy, a sok gól mellett még kapufákat is rúgtak. Megtörtént az a ritka eset is, hogy Papp ka­pásrúgása falsot kapott és a Fradi hátvéd a saját ka­pujára zúgó kapufát lőtt! A mérkőzés végén betódult a B-közép a pályára és zászlólengetve ünnepelte a csa­patot. 63

Next

/
Oldalképek
Tartalom