Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 23. Athéntól Zsolnáig. Az FTC nemzetközi mérkőzései 1901. március 24.-1996. szeptember 24. (Budapest, 1996)
1927: Először Athénben Ezt nem lehet csak úgy, egyik napról a másikra elfelejteni. Az érkezést Athénbe! Észak-Görögország ragyogó tájaiba hajnalhasadás vonta be rózsaszínű fátylával... így kezdte útibeszámolóját Pluhár István a neves sport- újságíró, aki erre a nevezetes túrára elkísérte a zöld-fehéreket. A hosszú utazás után az első kellemes meglepetés a napsütéses idő volt. „Mindenki azt hitte, hogy a fárasztó Belgrád—Athén út után ebédig nem lehet lelket verni a társaságba. S íme, régen beszélget és lapokat ír az egész csapat a szálló halijában, pedig Tóth Potya edző utasítása az volt, hogy 12 óra előtt nem kötelező a felkelés. De valóban, a pompás idő megmozgatta a társaságot. Amint az erkélyen megállva körülnéztem, elcsodálkoztam a gyönyörű kék ég láttán. Hol van innen a budapesti december fagya, hava, zimankós tele? Hol van a belgrádi eső, a szaloniki sár, a ragyogó hó az útmenti hegyek ormairól? Nagyszerű érzés, hogy így hátat fordítottunk neki! Itt az örök Athénben narancsfák kínálják édes gyümölcsüket és pálmák hallgatóznak a múzeum előtti parkban. Mindenkinek ragyog az arca, mindenki boldog és vidám, amikor kilép a szálló kapuján. Egy suhanc alaposan megrakott szamarat nógat és keservesen kiabálva kínálja a remek mandarint. Szigeti elnök úr már be is vásárolt belőle és örömtől ragyogó arccal osztogatja szét. Nemcsak a kabátok, felöltők, pulóverek, de még a mellények is a szobákban maradnak és tavasziasan öltözve gyülekezik a zöldsapkás ferencvárosi csoport. Dúdolva indulunk el a Germania étterem felé, ahol a bécsies ételeket magyar pincérek szolgálják fel. Első athéni meccsünket december 17-én játszottuk. Pontosan három órakor fut a pályára a csapat, és udvarias taps köszönti. Utána megjelenik a piros-fehér dresszes Olympiakos, amelyet természetesen viharos taps és hatalmas ováció fogad. A jobbszélső kivételével az egész csatársort az Adrinaopoulos- testvérek alkotják. A Ferencváros azonnal határozottan lép fel és az első percben úgy látszik, hogy nagyarányú, könnyű győzelmet arat. Takács lövése már zúg is a kapura és Keiduchati csak kiütni tudja. Szedlacsik újra lő. de most meg a kapus lábáról pattant vissza a labda. A kölcsönjátékos Kautzky vág erre bele és a 10. percben a hálóban van a magyar gól. Néhány perc múlva megint a jobbszárny támad, a jól ívelt beadásnál Kautzky imitálja a fejest és a labda a teljesen üresen hagyott Kohut elé esik, aki nagy flegmával lefogja és szokásától eltérőleg a hálóba passzírozza, 2-0!- 20-0 az eredmény - mondom tréfásan. Ha ezt nem is vette senki komolyan, abban viszont senki sem kételkedett ebben a pillanatban, hogy legalább 8-10 gól kerül be a görögök hálójába. Mint később kiderült 4—2-vel zárult a mérkőzés. Az eredmény nagyon hízelgő reájuk nézve és nem a két csapat közti tudáskülönbséget, hanem a futball szeszélyességét bizonyítja. Érzik maguk is, hogy nagy eredményt értek el és az öltözőben boldogan, önfeledten énekelnek. A görög bajnokcsapat igazán boldog lehet, hogy a magyar rangelső csak két góllal tudta legyőzni. A második ellenfél az Enossis volt, amely tiszta sárga szerelésben lépett pályára. 6-0-ás győzelmünk után mindenki elragadtatással beszélt a játékról, s csapatunkat nagy ovációval vették körül. Csupán az idő nem honorálja a fiúk teljesítményét. A felhők eddig megkegyelmeztek a nézőknek, de a meccs befejezése után néhány perccel megered az eső, az a záporszerű athéni eső, amely hamarosan sárral keni be az éppen nem tiszta utcákat. Fürdő és tea vár otthon bennünket, majd vacsorára sétálunk, ahol hamarosan nagyszerű hangulat kerekedik. Öreg vándorzenész tér be a vendéglőbe, s hóna alatt hozza kicsiny, görög cimbalmát. Valami régi bécsi valcert kezd verni rajta, amit vele dúdolunk. A boros üvegek gyorsan ürülnek, egyre hangosabb a társaság, és egyszer csak belehangzik a sötét, esős görög estbe: Zöld-fehér a mi színünk... Egyik nóta a másikat követi s virágos kedvben vigad a magyar társaság. Különösen Obitzból vált ki a bor pompás humort és ahogy a pályán nevetteti meg az embert, úgy mulattatja most az asztal mellett a társaságot. Kacagva, boldogan tér ma haza mindenki az álmodozás után, amit megérdemelt a jó munkát végzett csapat. Meghódította a görög fővárost a magyar futballnak, és tekintélyt szerzett a magyar névnek. A mérkőzés után az athéni lapok kedvezően írtak a Fradiról. A Kosmos többek között így jellemezte a játékosokat: „Kohut a főtüzér, Kautzky és Szedlacsik a minden lében kanál, avagy a perpetuum mobilé. Héger az iramszarvas, Obitz a trükkök királya és végül a kőszikla avagy a Gibraltár, vagyis Takács és Hungler." A szabad idő remekül telik. Megilletődve nézzük a nagy időt látott köveket. Felmegyünk az Akropolisz legmagasabb pontjáig, miután a kapuban megfizettük a hat drachma belépőt és megvásároltunk egy sereg levelezőlapot. Persze a fényképészek megrohannak bennünket és hosszas alkudozás után jó üzeletet csinálnak velünk. Kisebb és nagyobb csoportban, egyenként és csapatrészenként készülnek a felvételek minden szebb ponton és Szedlacsik is sűrűn csettintgeti el kis masináját. Mindig nagy tolongás van ilyenkor a gép előtt. Bár Hungler nem bízik Szedi művé
