Fradi futballmúzeum 21. Fradi futball-félévkönyv '95 (Budapest, 1996)

a Ferencváros a BEK- ben indult. Most az­tán anyagilag is szédítő helyzetbe kerültem, de ez semmi a brüsszeli és a zürichi bol­dogsághoz képest, mivel az egyenesen megfizethetetlen.” Vincze hasonlóan megil- letődött volt, a góljaira csak annyit mondott: „Még el kell telnie néhány napnak, amíg egybefüggően beszélni tudok róluk.”. Majd összeszedte magát, és hozzátette: „A szer­dai mérkőzés pályafutásom eddigi csúcsa. De remélem, nem marad az...” S hogy mi lesz a folytatásban? A jövőre nézve talán Novák Dezsőnek, az immár - nem szavak­ban, eredményekben - szupertrénerré elő­lépett edző mondatai a legtalálóbbak: „Már én sem tudom, hogy ez a csapat mire ké­pes. Pontosabban, azzal nem vagyok tisztá­ban, hogy van-e olyasmi, amire nem...” Várjuk tehát az eddigi szerénységgel a további fordulókat: a visszafogottság mind ez ideig jó kabala volt. De még milyen jó! Az már más kérdés, hogy a Zürichbe ér­kező ferencvárosi drukkerek a végletekig megmámorosodtak. Egyikük elmesélte: „A kisfiámat Csordás Simon Tibornak hívják.” Nincs kizárva, hogy hamarosan, mondjuk, így keresztelnek el egy IX. kerületi újszülöt­tet: Kovács Vince Ottó. Kis z nélkül, Nagy V-vel. Mint tetszenek tudni, a V a legemlékeze­tesebb győzelmek jele. Zürich, szeptember 14. Hegyi Iván (Népszabadság) 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom