Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 20. Fradi emlékkönyv (Budapest, 1995)
hadd pihenjék ki magukat a hosszú visszaút előtt. A következő nap a pihenésé. A csapat nagyobbik fele bemegy a városba vásárolni, páran a szálloda uszodájában regenerálódnak, miközben a hotel telexe csaknem leég, alig győzi venni a hazulról érkező táviratokat. A hírek szerint nagy fesztivál várható majd Ferihegyen, valaki valahonnan már azt is tudja, hogy a Tele5 taxivállalat egy százszemélyes tortával várja a csapatot. A repülőgépen egyesek már tízezres tömegről tudnak, de ezt senki sem hiszi el. Az mindenesetre sokat sejtet, hogy amikor a játékosok kiszállnak a gépből, a ferihegyi kifutópályán megáll az élet, a személyzet ugyanis a csapatra kíváncsi. Amikor pedig a játékosok a gép tövében összeállnak egy csapatképre, az egyik buszsofőr úgy állítja járművét, hogy reflektorai megvilágítsák az együttest. Egy nyilatkozat a sokszáz közül. Ezúttal az új televíziós nemzedék egyik jeles képviselője, Faragó Richárd mikrofonjánál...- Micsoda kiszúrás lenne, ha a másik repülőtéren mennénk ki - jegyzi meg valaki.-Tudod mit? - tromfolja le Mucha József, a csapat pályaedzője. - Hadd ünnepeljenek, úgyis annyiszor bujdostunk már haza a kertek alatti... A győzelem a kijutást is megkönnyíti, a játékosok az egyik ablaknál útlevélvizsgálat nélkül sétálhatnak ki, ha megússzák a rájuk várakozó újságírók támadásait. Lassan áll helyre a rend, és természetesen a vámosok is csak köszönnek a váróterem felé tartó küldöttségnek. Ott mintegy százötvenen őrjöngenek, a szurkolók pillanatok alatt szétszedik a játékosokat, és egy kórus ezen az estén is rázendít:- Novák Dezső, Novák Dezső!... És Novák Dezső ezen az estén is könnybe lábadt szemmel mosolyog. Úgy látszik, nemcsak jó megszokni a sikert. Nehéz is. Pajor Gyulai László (1995) Az új edzői szobában a régi játékostárssal és baráttal, Mucha Jóskával 63
