Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 14. Fradi emlékkönyv. Százan a Fradi százasokról (Budapest, 1994)

A hangulat nem volt rózsás, sőt ellenkezőleg! így teltek el hosszú, keserves órák! De el kell ismernem, hogy mindannyian fegyelmezetten viselkedtünk - a helyzethez képest - és senki sem veszítette el a fejét. Nem tudom leírni, nem lehet azt kifejezni, hogy számunkra milyen mennyei zenének tűnt fel a fejünk felett közeledő felszabadító gépnek a zúgása. Meg voltunk mentve! „A SÁROSI SAROK” Pár év előtti hazai látogatásunk alkalmával egyik nap Édesanyámhoz indultunk taxin. A forgalom óriási volt. Én elől, a kocsivezető mellett ültem. Egyszer csak észrevettük, hogy a forgalmat irányító rendőr leugrik a motorbiciklijéről, szembefordul a hömpölygő autóáradat- tal és mindkét karját felemelve megállítja a csúcsforgalmat. Miután mi voltunk a sorban az első kocsi, láttam, hogy a sofőr izgatott lett, mert tudta, hogy milyen szabálytalanságot követett el. A rendőr behajolt a nyitott ablakon és mosolyogva ezt kérdezte: Ön ugye a dr. Sárosi? Az én igenlő válaszomra így kiáltott fel: ...Kedves Gyurka! írjon erre a papírlapra egy autogra­mot, el sem tudja képzelni, hogy az én apám milyen boldog lesz. Én szívesen teljesítettem kérését és miután láttam, hogy nagyon fiatal, megkérdeztem, hogy hány éves. Amikor közölte életkorát, én így válaszoltam neki: hát akkor maga sohasem láthatott játszani! Miről ismert fel engem? A felelet ez volt: Kedves Gyurka doktor! Az én apám mindenkor nagy rajongója volt Önnek (és ma is az). A lakásunk előszobájának egyik sarkában egy úgynevezett Sárosi sarkot rendezett be, ahol az Ön legkülönbözőbb fényképei vannak kitéve. A középen pedig egy hatalmas Sárosi arcképpel bővítette ki a gyűjteményét. így tehát én minden nap, amikor elmegyek és megérkezem, az első, amit látok, az Ön fényképe. Ezért ismertem fel azonnal! Megköszönte az autogramot, mosolyogva szalutált és elrohant a motorbiciklijén. De ezzel még nincs befejezve az eset. A sofőr, aki szintén egy fiatal ember volt, felém fordulva ezt mondta: Hát én nem tudtam, hogy egy ilyen híres utasom van! Most meg én kérek egy autogramot a nagybátyám részére, aki szintén az FTC szurkolója és nagy Sárosi rajongó. BEFEJEZÉS Mielőtt leteszem a toliamat, el kell ismernem, hogy álomszép húsz esztendő volt az az időszak, amit a Ferencvárosnál töltöttem. Jól fejezi ki magát a vers írója, amikor azt kívánja velem együtt, hogy: másoknak is így nyíljatok Üllői úti fák. és én vele együtt kérdezem: Hova repül az ifjúság? Feleljetek bús lombú fák! Üllői úti fák. Remélem és kívánom, hogy nagyon sok fiatalnak legyen alkalma hasonló sikerekben, élményekben, mert akkor elmondhatják, hogy nemcsak jó sportemberek, hanem hasznos tagjai voltak a magyar társadalomnak, a magyar labdarúgásnak. És már ezért is érdemes volt élni! AZ UTOLSÓ „HAJRÁ FRADI!” A Fradi futballmúzeum baráti társaságával 1993 áprilisában Olaszországban jártam. Genova is az úticélok között szerepelt. Nem véletlenül, hiszen az FTC vezetőitől megbíza­56 YBL MIKLÓS TERVEZŐ SZÖVETKEZET

Next

/
Oldalképek
Tartalom