Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 14. Fradi emlékkönyv. Százan a Fradi százasokról (Budapest, 1994)
Akkor értettem meg, hogy mit jelent a közönség bíztatása! Ugyanis sok esetben hallottam egy „mormolást”, „zümmögést”, amikor én játszottam meg a labdát. Nem értettem meg ezt a „tömeg-elismerést”, amely ezután végig kísért egész karrierem alatt! A túra befejezése után az FTC csapata valóban barátilag egybe volt forrva. Megismertük egymást és mindenki megbecsülte a másikat. A csapatjáték biztosítva volt. A következő bajnokság (1931-32) még előttünk volt, de amikor megkezdődött, rögtön látni lehetett, hogy a csapat jó! És valóban, az 1931-32-es évi bajnokság volt az egyetlen 100 %-os bajnokság, amelyet a Ferencváros TC elért. AMIKOR A SOK GÓL IS BAJ! A 100 %-os bajnokság évében, 1932. december 15.-én Fez városában játszottunk Észak-Marokkó válogatott csapata ellen. Az ellenfél jól megtermett játékosokkal rendelkezett és mi úgy gondoltuk, hogy ezek ellen nagyon nehéz lesz győzni. Úgy is indult a mérkőzés, mert az első 30 percben még nem sikerült gólt rúgnunk. De azután megindult a gólözön... 1-2-3-4-5... a kilencedik gól után Blum Zoltán edző a pálya széléről kétségbeesve kért bennünket, hogy ne rúgjunk több gólt, mert most már biztos, hogy győzünk és mert... mit mondanak Budapesten, hogy milyen gyenge ellenfél ellen játszottunk. Lelassítottunk és próbáltunk nem rúgni gólt. Furcsa, amit mondok, de így van. Sokkal nehezebb nem rúgni gólt, mint rúgni, és ez egy ilyen eset volt. Egy kis szünet után újra kezdtek a hálóba repülni a gólok. Annak ellenére, hogy igyekeztünk nem rúgni, mégis 22:0-ra győztünk. (Turay 7, Takács II. 7, Sárosi 6, Táncos, Kohut). Blum Zoltán a fejét fogta és azt mondta: Ki fogja ezt elhinni? És ha elhiszi, mit gondol, hogy milyen csapat ellen játszottunk? Az igazság az, hogy a Fradi abban az időben a szó teljes értelmében erős, összeforrt csapat volt, és miután a csatársornak igen jó napja volt, könnyedén rúgta a gólokat. Pedig az ellenfél erősebb volt, mint ami szokásos szerdai edzőpartnereink, akiknek sohasem sikerült nekünk ennyi gólt rúgni egy mérkőzés alkalmával. MUKI, A SZIMPATIKUS MAJOM Málta szigetén La Valettában játszottunk az ottani válogatott ellen és 12:3-ra győztünk. Ebből a 12 gólból én rúgtam 8-at. A mérkőzés után felkeresett bennünket egy ott élő magyar honfitársunk és kis majommal, mondván, hogy ezt nekem hozta, mert jól játszottam és hallotta, hogy én szeretem az állatokat. így került hozzám az a kis bűbájos cerkóf majom, akit én azonnal Mukinak kereszteltem. A kis majom helye a szobámban egy kényelmes fotel volt, ahol kitünően érezte magát. Muki fiatal, kedves, vidám kis majom volt, aki remekül tudott alkalmazkodni minden helyzethez. Mint egy hűséges kiskutya mindenhova követett. Nagyon szimpatikus volt és így hamarosan mindenki körülötte forgott. Amikor hazaérkeztünk Budapestre, Mukit bemutattam a családnak, mondván, hogy szándékomban van itthon tartani, amíg csak lehet. Síri csönd! Nagyapám megsodorta két kezével a bajuszát és valamit akart mondani... de elhallgatott, mert Muki hirtelen a nagyapám vállára ugrott, ott jól elhelyezkedett és ahogy előzőleg látta, mindkét kezével ő is megsodorta nagyapám bajuszát. Harsány nevetés! Ettől kezdve Muki mindenkinek a kedvence lett. Nálunk maradt még hosszú éveken át, amíg nagyobb és erősebb nem lett. Azután családi döntéssel és nagy szomorúsággal odaajándékoztuk az Állatkertnek, ahol gyakran meglátogattuk. Muki miden látogatás alkalmával örömrivalgással üdvözölt bennünket. BUDAPEST V. BECSI U 1. 53
