Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 14. Fradi emlékkönyv. Százan a Fradi százasokról (Budapest, 1994)
- A híres 1929-es Dél-amerikai túrára hogyan emlékezel?-19 évem ellenére ma úgy érzem gyerekfejjel indultam a Ferencváros „világkörüli" útjára. Rengeteg apró kellemes élményt nyújtott már a 14 napos hajóút is, hiszen akkor még csak a tengeren lehetett eljutni az amerikai kontinensre. Természetesen a legnagyobb élményt az Uruguay-i válogatott 3-2-es legyőzése jelentette. Ez abban az időben világszenzációnak számított, szinte mindenhol a mi győzelmünkkel foglalkoztak. Személy szerint számomra megható volt az is, ahogyan a kivándorolt magyarok bennünket fogadtak és ottlétünk alatt mindennel elhalmoztak. Úgy emlékszem, hogy Rio de Janeiróban történt a következő eset: A mérkőzés közben a játékvezető Kohuthoz futott és hirtelen elkezdte fojtogatni. A rendezőség tagjai berohantak a pályára és a mi segítségünkkel kimentették Kohutot a bíró kezei közül. Mint később megtudtuk a bíró „csendes örült” volt... akin éppen a mi meccsünkön tört ki az elmebaj, és azért támadott Kohutra... Óriási érdeklődés, kísérte mérkőzéseinket. Olyannyira, hogy számtalanszor hamis jegyek kerültek forgalomba. A rendezők ezért megszüntették a jegyelővételt és csak a mérkőzés előtt 1 órával kezdték a jegyeket árusítani. A belépőket a Ferencváros vezetőivel is lebélyegeztették, hiszen a mi csapatunk százalékos arányban részesült a bevételből! A Ferencváros erkölcsi sikerén túl nagy anyagi sikerrel is zárta ezt a híres túrát.- 1929. július 4.-én Rióban sporttörténeti jelentőségű gólt szereztél...- Igen, az utolsó percben én egyenlítettem az America nevű csapat ellen. És mivel a meccset éjfélkor villanyfényben játszottuk, így ez volt a Ferencváros első villanyfényben szerzett gólja... Talán azért, mert ilyen szép volt a villanyfényes kezdet, én később is mindig szerettem az esti meccseket. Valahogy olyan jó hangulatúak voltak. Különösen a kapusok azonban nem kedvelték a fehér labdás meccseket. Igaz egy-két helyen nagyon pocsék volt a világítás. Később a negyvenes évek elején az Elektromos pályán is bevezették a világítást. Jó kis meccseket játszottunk a Sz.t. István kupa tornákon. Szóval én kedveltem a villanyfényes találkozókat.- 1929. április 14 Toldi Géza életében aranybetűs dátum: ekkor volt először válogatott! Az újonc a 61. percben letette névjegyét - bombagólt szerzett! Az 5-4-es győzelmünkkel végződő svájciak elleni mérkőzés után így írtak Toldiról: „Tehetsége számos alkalommal megmutatkozott, de gyengébb fizikumának a hátránya is feltűnően jelentkezett, úgyhogy az iramot nem bírta.” Hogyan él benned első válogatottságod emléke?- Kellemes emlék, mert úgy érzem, hogy sikerem volt. Pedig tényleg vegyes érzelmekkel fogadták beválogatásom. Kiéber Gabival kerültem egy szobába és mindjárt nagyon összebarátkoztunk. Ez a barátság a sírig tartott és bizony kevesen tudják, hogy a válogatottban nem fradista, hanem a hungáriás Kiéber Gabi volt mindig a szobatársam. Ami pedig az első válogatottságomon előforduló gyengébb erőnlétemet illeti: a meccs előtti napon én, buta gyerek olyan sokáig voltam a jó melegvizes kádban, hogy szinte ájulásig fürödtem. Kiéber segített ki a vízből, lefektetett, gondoskodott rólam, mint egy idős testvér. Persze erről a rosszullétemről nem szóltunk senkinek és másnap a fiúkkal már együtt küzdöttem, amíg csak erővel bírtam...- A legendás 100%-os bajnokságra hogyan emlékezel?- Eleinte nem gondoltunk mi még egy veretlenül megnyert bajnokságra sem. Csak, ahogy „fogytak” a meccsek úgy nőtt az izgalmunk a veretlenségért. Kicsit nyomott bennünket ez a tény, de szerencsére jó formában voltunk, és talán úgy igazságos, ha azt is elmondom, hogy időnként szerencsénk is vott... A nevezetes bajnokságban egyébként az utolsó gólt én fejeltem. No meg a 100. Fradi gólnak is én voltam a szerzője - azt is fejeltem. Takács II a beadásért - én a gólért emlékplakettet kaptunk...- Volt egy számodra nagyon emlékezetes magyar-olasz meccs. A tizenegyesek miatt...- Igen, azon az 1932-es magyar-olaszon rúgtam az első 11-est a válogatottban. Sajnos a másodikat is... Az első annak rendje és módja szerint bement. A másodikba már nem BUDAPEST V. BÉCSI U 1. 17
