Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 11-12. KK-tól a KEK-ig. Mozaikok két kupaküzdelem krónikájából (Budapest, 1993)
A döntőt április 26-án szintén a Népstadionban megismételték. A félidei 1:1 után még a befejezés előtt negyedóváral is döntetlenre - 2:2-re - állt a mérkőzés, amikor eldőlt a kupa sorsa. A 75. percben nagy kavarodás támadt az ötös közelében. Vajda szögletre akart menteni a befutó Győrfi elől, de labdája a jobb felső sarokba vágódott, öngól - 3:2 a Győr javára. Idézet a Népsport döntő utáni értékeléséből: „A győri együttes óriási lendülettel harcolt, minden labdára rámentek a játékosok, és dicséretükre válik, hogy a másodszori ferencvárosi vezetés után sem lohadt a harci kedvük. Az utolsó 20 percben - ha Géczi nem véd olyan bravúrosan - még súlyosabb vereség is érhette volna a budapesti zöld-fehéreket.” Ezzel azonban még nem fejeződött be a győriek bravúros kupaszereplése. Az 1967. évi MNK-döntő egyik résztvevője ismét a Győri ETO volt... MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁGI KUPA 1966 NEGYEDDÖNTŐ: Kaposvári Honvéd-Vasas 2:2 FTC-Ú. Dózsa 6:3 Győri ETO-VCS Traktorgyár 2:0 Haladás-Bp. Honvéd 3:3 ELŐDÖNTŐ: FTC-Kaposvári Honvéd 3:1 Győri ETO-Haladás 2:0 DÖNTŐ: 1967. április 4. Népstadion: FTC-Gyó'ri ETO 1:1 10 000 néző, vezette: Gere. Góllövők: Karába, illetve Szaló. MEGISMÉTELT DÖNTŐ: 1967. április 26. Népstadion: Győri ETO-FTC 3:2 17 000 néző, vezette: Emsberger Gyula. Góllövők: Győrfi, Izsáki, Vajda (öngól), illetve Rátkai, Novák. A kupagyőztes csapat: Tóth-Keglovich, Orbán, Izsáki-Palotai, Kiss-Stolcz, Varsányi, Győrfi, Nell, Szaló. A kupát átvette: Palotai Károly (Kovács Józseftől). 1967: GYŐRI ETO - HARMADSZOR!! Győri ETO-SBTC 1:0. „A Győr 11-essel megnyerte az idei MNK döntőjét. A kislétszámú lelkes győri és néhány száz elkeseredett salgótarjáni szurkoló „hangorkánja" szolgáltatta a kísérőzenét az utolsó akkordhoz, amikor Kovács József, az MLSZ Elnökségének tagja, a Kupabizottság vezetője, átadta a serleget és az érmeket a két „óriásnak”, Orbánnak és Ferencznek. Gyorsan felöltöztek a játékosok, s egymás után jöttek kifelé az öltözőből. Szusza Ferenc, a Győr edzője örült, de korántsem volt elégedett: - Rossz játékkal szereztük meg a kupát! Most már harmadszor a mienk, de az e feletti öröm sem homályosít- hatja el a hibákat, a gyakran sántikáló játékot. Orbánt sokan vették körül: - Azelőtt Palotai Karcsi volt a csapatkapitány, most én vehettem át a serleget. Nagy pillanat volt, de azért örülök, hogy túl vagyunk mindenen. Néhány perccel később megérkezett a másik középhátvéd, a salgótarjáni Ferencz. A mérkőzés előtt bizakodott. Most nagyon szomorú volt:- Háromszor volt már a Salgótarján a kupadöntőben, de most sem sikerült semmi. Nagyon bánt, hogy egy 11-essel kikaptunk. Úgy érzem nem követtem el olyan szabálytalanságot, amiért 11-es járt volna. A tizenegyes és a gól története: a 14. percben Győrfi megkerülte a mellette futó Ferenczet. A középhátvéd a könyökével utánanyúlt, Győrfi elesett. A 11-est Nell élesen a jobb sarokba küldte.” 46
