Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 11-12. KK-tól a KEK-ig. Mozaikok két kupaküzdelem krónikájából (Budapest, 1993)
A sorsdöntő 11-es a második félidő 40. percében született meg. Az előzményekről így írt a Nemzeti Sport: „Korner után Újvári kiüti a labdát, amely az előrehúzódott Sárosi előtt ugrik fel, aki a hatosról élesen a jobb felső sarokba fejel. Gólnak látszik, de a kis Újvári vetődik, Kiss a gyorsabb, szép elvetődéssel kézzel (!) kitolja a labdát - 11-es! A Hungária érthetetlenül tiltakozik az ítélet ellen. A bíró nem tágít, miután határbírája is igazgat ad neki. Hatalmas tüntetés közben próbál a.Hungária változtatni a sorsán, de 3 perc szünet után tovább kell játszani. Sárosi laposan a jobb sarokba lövi a büntetőt, 2:1.” Az ünnepélyes átadást ezúttal a Hungária közönségének a tüntetése zavarta. A kupát Fischer Mór adta át a győztes csapat elnökének Maillinger Bélának. Érdekes módon tehát nem Sárosi a csapatkapitány, hanem az ízig-vérig fradista szakosztályi elnök, a játékosok hőn szeretett Béla bácsija vette át a díszes trófeát... MAGYAR KUPA 1934-1935. NEGYEDDÖNTŐ: Ferencváros-Szürketaxi 4:1 Újpest-Tokodi USC 5:1 Hungária-Szeged 3:1 Kispest-Soroksár 3:0 ELŐDÖNTŐ: Ferencváros-Újpest 2:1 Hungária-Kispest 3:2 DÖNTŐ: 1935. június 10. Hungária út: Ferencváros-Hungária 2:1 8000 néző, vezette: Ivancsics Mihály. Góllövők: Toldi, Sárosi, ill. Cseh. A kupagyőztes csapat: Háda-Polgár, Korányi-Lyka, Sárosi, Lázár-Táncos, Kiss, Toldi, Móré, Kemény. A kupát átvette: Maillinger Béla, a labdarúgó-szakosztály elnöke. 1940-1941: SZOLNOKRA KERÜLT A KUPA! A Magyar Kupát 1935 és 1940 között nem írták ki. A szüneteltetés a KK miatt és a nagycsapatok terminus nehézségei miatt következett be. Az 1940-41-es kiírás egy-két érdekességet is tartalmazott: Az MLSZ kimondta, hogy a Magyar Kupát összekapcsolja a Corinthian- díjjal, s a Co- rinthian-díj győztese, vagyis a Magyar Kupában legtovább állva maradt amatőr egyesület egy osztállyal feljebb kerül a bajnokságban, illetve ha az év végén kiesésre állna, nem esik ki. A továbbjutáshoz idegenben elég volt a döntetlen is, még alsóbb osztályú csapat ellen is. Azonos bajnoki pontszámnál nem a jobb gólarány, hanem a Magyar Kupában való jobb szereplés döntött. Az 1940-41 -es döntőbe nagy meglepetésre - már másodszor! - két vidéki csapat került. A döntőt az Üllői úton rendezték: Szolnok-SBTC 3:0. Idézzük fel a döntő három gólját és az ünnepélyes kupaátadás pillanatait: „A 23. percben Szántó tiszta labdát kap a jobbszélen, jól ível a kaputól 7 méterre álló Kolláth fejére, s a jobbösszekötő csúsztatott fejese védhetetlenül zuhan a jobb sarokba. A 37. percben gyönyörű góllal pecsételik meg a Szolnok kupagyőzelmét: a félpályáról Kolláth és Nagy indítja el a támadást, Nagy labdájával Korom fut, egy testcsellel lerázza Kisst, pompásan ível a hatosra, Szántó önfeláldozó előrevetődéssel dobja bele magát az 25
