Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 11-12. KK-tól a KEK-ig. Mozaikok két kupaküzdelem krónikájából (Budapest, 1993)
1925-26. A „MARATHONI DÖNTŐ”! „A legklasszikusabb vándordíj, a Magyar Kupa 1925-26. évi döntőmérkőzését játssza le ma a BEAC és a Kispesti AC együttese. Majdnem minden alkalommal a két legjobb magyar csapat került a díj döntőjébe. Ez évben másként döntöttek az illetékesek. A profi-amatőr szétválasztásból kifolyólag most éppen nem a két legjobb magyar csapat jutott a döntőbe. A győztesnek kijáró tisztelet azonban ezúttal sem fog elmaradni, s az országos szövetség képviselője ünnepi aktus kíséretében adja majd át a győztesnek a legnagyobb vándordíjunkat, a Magyar Kupát.” A két amatőr csapat a Hungária úti pályán - mindössze 4-500 néző előtt - mérkőzött a kupáért: KAC-BEAC 1:1. „A tavaszról elmaradt kupadöntő meglehetősen sivár küzdelemben eldöntetlenül végződött. A csupa fiatalból álló kispesti csapat lelkesen és elszántan küzdött, s ez a lelkesedés jó 20 perces fölényt, no meg Jurácska révén egy megérdemelt gólt szerzett meg. Az ellenfél csapata kapkodó, gyenge játékával nem tudta legyűrni ezt a lelkes győzniakarást. A küzdelem elszánt és heves volt, amennyire a csúszós, sáros pálya és a dermesztő decemberi szél ezt megengedte. A 25. percben sajnálatos szerencsétlenség tette emlékezetessé a játékot, mert a Budaival összefutott Raix oly szerencsétlenül esett, hogy lábtöréssel kellett kórházba szállítani. A második félidőben az egyetemi csapat lendületesebb játékot produkált, és meglehetős fölénybe is került. A hosszú fölényből azonban csak a 27. percben született meg Pótz gólja, amely eldöntetlenné tette a játékot..." A megismételt döntő - december 19-én - „mini közönség” előtt (150 néző!) nagy „ma- rathoni” csatát hozott! ....20 perc híján 3 óra hosszat küzdött a két csapat a legszebb, legnagyobb magyar fu tballtrófeáért, s a küzdelem hatalmas voltát mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy Gregor, a KAC játékosa a meccs után összeesett a fáradtságtól. Pár perccel előbb még megszerezte csapatának a győztes gólt, s mikor a fütty után az öltözőbe tért kimerültén, tehetetlenül rogyott össze. A küzdelem tehát gigászi volt. A játék azonban nem a legelső klasszishoz tartozott. Ebben a BEAC nyújtott többet, de az egyetemi csapat nem a sors kegyeltje. Csatárai nem tudták kihasználni, és pechesen fejeztek be minden jó helyzetet, míg ellenfele a lényegesen kevesebb helyzetből is mindig megszerezte a vezetést. A harmadik meghosszabbítás utolsó perceiben is és ezzel elragadta a futballisták nagydíját. Derekas küzdelmével, a kapu előtti határozottságával rá is szolgált erre a kispesti csapat...” A mérkőzés után Földessy János dr. az MLSz nevében üdvözölte a KAC csapatát. Az üdvözlésre Kálmán Miksa dr. a KAC elnöke válaszolt. Végül Révay Miklós szólt a győztes csapat fiatal játékosaihoz. A kupa átadása azonban sem a pályán, sem az öltözőben nem történt meg. Az MLSZ következő tanácsülésén tervezték az átadást, az ülés azonban elmaradt. Végül 1927. január 28-án megtartották. A kupa átadásáról mindössze ennyit írtak: „A múltévi Magyar Kupát a pénteki tanácsülésen adták át a győztes KAC-nak.” Vajon ki vehette át? A klub elnöke, vagy a szövetségi képviselő? Erről semmit nem írtak... MAGYAR KUPA 1925-1926. NEGYEDDÖNTŐ: BEAC-MTK 3:1 Vasas-Sz. SE 4:2 KAC-FTC 4:2 III. kér.-33 FC 2:1 ELŐDÖNTŐ: BEAC-Vasas 3:2 KAC—III. kér. 4:2 15
