Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 6. Fél évszázad fradistái válogatott mezben 1939-1989. Sárositól Simonig (Budapest, 1990)
megkérdezte nincs-e valami bajom? Amikor megmondtam, hogy teljesen jól érzem magam, a kapitány megsúgta, hogy én játszom vasárnap a svájciak ellen. Nagyon ment nekem azon a latyakon a játék. Azt csináltam a labdával, amitakartam. Kettő nullra győztünk. Egy jókora gránittömbön a ferencvárosi sas, a csőrében tartja a zöld- fehér zászlót. A gránittömb oldalán ezüst táblába vésve: „Lázár Gyula válogatott futbalistá- nak, a zöld-fehér színek és a magyar sport diadalmas harcosának. Ferencváros B) Közép, 1938" Lázár csendesen bólintott.- Nem lehet elfelejteni a B)-Középet sohasem. De sokszor lelket öntöttek belénk, amikor már-már csüggedni kezdtünk. Hirtelen ismét elkomorult Gyuszi arca. Nem is várta meg a kérdésünket. Beszélni kezdett:- Egy valami nagyon nyomja a lelkem. Szerintem ötven- szer voltam válogatott. Eddig még az MLSZ-től egy oklevelet sem kaptam. ” Lázár valószínűleg beszámította a Bécs-Budapest mérkőzést is, hiszen a játékosok címeres mezben játszottak. De 1938-tól már nem tekinthették ezeket a találkozókat hivatalos osztrák-magyarnak Ettől függetlenül a „Tanár úr” megérdemelt volna egy „hivatalos mérkőzést” is., hogy ötvenszeres válogatott lehessen. így „csak” negyvenkilencszeres... 6. kérdés: Lázár Gyula öregfiúként - hatvanévesen! - hol játszotta búcsúmérkőzését? Két Kiszely-gól - Párizsban- Melyik válogatott mérkőzésre emlékszik vissza a legszívesebben - és melyikre nem?- Párizsban játszottunk a franciákkal. (1939. március 16: Magyarország-Franciaország 2-2) Nem sok esélyt adtak nekünk a mérkőzés előtt, de mi nagyon készültünk, hogy megmutatjuk nekik. Mind a két gólt én lőttem... Az egyiket az első félidőben, a 16-osról bebombáztam, a másodikat a második félidő elején, kapásból vágtam a „pipába”! Hej, de boldog voltam... 22
