Fradi futball újság (2000)
2000 tavasz / 5. szám
14 FRADI ÚJSÁG A sportműsorokból ismert tévés személyiségek közül vitathatatlanul az ö esetében szorul legkevésbé magyarázatra, miért is ült mikrofon mögé. Gulyás Lászlónak egészen kiskorától kezdve volt kitől ellesnie a szakma csínját-bínját, hiszen édesapja. Gulyás Gyula megannyi legendás tudósítását az első percétől az utolsóig testközelből figyelhette meg. A láz tehát idejekorán elkapta, s több mint két évtizedes sportriporteri múlttal a háta mögött mit sem csökkent.- Mindenhová elkísérted édesapádat?- Ha csak tehettem, és persze ha engedték, igen. Hat éves koromtól vitt ki eseményekre, általában ott ültem mögötte, amikor közvetített. De a meccsek előtt és után a karjába csimpaszkodva én is bementem az öltözőkbe, így a kor legnagyobb sztárjait már gyermekkoromban megismerhettem. Nagyon nagy szó volt ám ez akkoriban, s mindezt természetesen csakis neki köszönhetem.- Mit tartottál leginkább számodra is követendő példának a tőle tanultakból?- Egyrészt a precizitást. Láttam,hogy milyen aprólékosan készül egy-egy mérkőzésre. Soha nem ült le úgy tudósítani, hogy a pályára lépőkről az alapinformációk mellett ne tudott volna néhány érdekességet is. A másik, ahogy bánt a sportolókkal. Mindenkihez volt egy kedves szava, de a háta mögött sem szidott soha senkit. Ez a habitus a mi szakmánkban sajnos már nem divat.- Mikor döntötted el végleg, hogy követed öt a pályán?- Egy félbehagyott egyetem és a katonaság után egyre közelebb és közelebb kerültem az elhatározáshoz. Bár azt nem mondom, hogy korábban nem voltak más irányú elképzeléseim.- Nocsak! Mi veszett el benned?- Egy ideig az is megfordult a fejemben, hogy régész leszek. Valósággal bújtam a könyveket e témában, sőt, kamasz koromban még „ásatásokat" is végeztem. Kecel és Hajos között a bácskai löszháton kutakodva egy eredeti buzogányfejet találtam, valószínűleg a XVII—XVIII. századból maradhatott ránk. Ma is ott őrzöm a vitrinemben.- Emellett köztudott, hogy a sporthoz is megvolt a tehetséged.- Úsztam, vívtam, kosárlabdázta, de igazság szerint hiányzott belőlem a kitartás ahhoz, hogy élvonalbeli sportoló lehessek. Utáltam edzeni, főleg a futás jelentett kín- szenvedést. Furcsa, de ma kifejezetten élvezem, rendszeresen futok, húsz kilométer már meg se kottyan. Ha ez régebben is így lett volna...- Ahogy a tévések közül sokan, te is előbb a rádióban tettél szert némi rutinra. Mikor és hogyan kerültél át a képernyőre?- A 79-es öttusa világbajnokság előtt Mahrer Emil hívott, hogy jöjjek át a Televízióhoz. Később Radnai Jánossal beszéltem telefonon, s azzal el is dőlt a sorsom.- A közvetítéseid közül nyilván számodra a Heysel-stadionban történt tragédia volt a legemlékezetesebb, s egyben legszörnyűbb is.- Éppen 15 esztendeje annak a borzalmas napnak. Ma is nehéz róla beszélni, mert képtelenség szavakba önteni mindazt, amit átéltünk. Nem túlzás, még a riporteri állásokban is halálfélelmünk volt. Előttem három sorral is meghalt egy olasz drukker, miután zokogva elmondta olasz kollégámnak, mi történt vele, a szíve felmondta a szolgálatot. Egyébként 1981-ben is volt hasonló élményben részem. Mezey Gyurival sétáltunk Bőseiben a svájci-olasz vb-selejtező előtt, amikor egy aluljáróban egy több százfős angol szurkolócsoporttal találtuk szemben magunkat. No, valami olyasmit éreztem Brüsszelben is.- Azért szerencsére bőven akadtak olyan események is, melyekre szívesen gondolsz vissza.- Szerencsére. Például a Videoton legendás UEFA-kupa menetelésének majdnem az összes mérkőzéséről én tudósítottam a nézőket. Csak az első forduló egyik találkozójáról maradtam le.- És a Ferencvárossal kapcsolatban?- Itt egy pillanatra visszatérnék édesapámhoz. Ugyanis a magyar labdarúgó csapatok három kupadöntőjéből kettő közvetítése a mi családunkhoz kötődik, hiszen apám tudósította a Fradi 1965-ös VVK- fináléját. Az volt ugye az egyetlen diadal, nekem a Vidivel, s szegény Szőnyi Jancsinak a Dinamo Kijev - FTC KEK-döntőn sajnos vesztes mérkőzés jutott. De más ferencvárosi emlékeket is őrzök. Még rádiósként megadatott az az emlékezetes Fradi-Vidi bajnoki döntőnek is beillő összecsapás az Üllői úton. Nagyon m »tó* ifiytósd ■ fiatal voltam és nagyon meg voltam illetődve. Aztán és számolhattam be arról az ominózus Fradi-Volán találkozóról, amelyik után Nyilasi be akarta fejezni pályafutását. Emlékszem, a szurkolók az öklüket rázták felém, mintha én tehetnék az egészről. Tévésként és közvetítettem a ké- zilabdás lányok brémai KEK-döntő- jét, amit épphogy elbuktunk. Akkor egyébként Deberecenből is én adtam egy kupameccset, majd miután felhoztak Pestre a Ferihegyre, egyből indult a járatom Németországba. Imádom a folytonosságot, jobb teljesítményre sarkall.- Mostanában ritkán hallhatjuk a hangod futballmérkőzések tudósításakor.- Mert a kézilabda, a vívás, az atlétika, a kosárlabda és a röplabda a sportágaim a Telesportnál. Hazudnék, ha azt mondanám, nem hiányzik a foci. Az utóbbi időben ugyanis mindössze egy Intertotó meccs jutott osztályrészemül. De ez van, készülök az újabb feladatokra, azok is komoly kihívásokat jelentenek. És ha valamikor úgy alakul, hogy közvetíthetek mondjuk éppen a Fradinak egy nemzetközi kupameccset, természetesen boldogan állnék elébe. (naszály) FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG A Ferencvárosi Torna Club hivatalos lapja Felelős kiadó: Dr. Szabadi Béla, az FTC elnökhelyettese Felelős szerkesztő: Nagy Béla Művészeti szerkesztő: Orbán László Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László A kiadvány: az FTC hivatalos nyomdájában, a PRINTSELF Kft. gondozásában jelent meg. Felelős vezető: Dr. Kassay Árpád
