Fradi futball újság (2000)

2000 tavasz / 5. szám

14 FRADI ÚJSÁG A sportműsorokból ismert tévés személyi­ségek közül vitathatat­lanul az ö esetében szorul legkevésbé ma­gyarázatra, miért is ült mikrofon mögé. Gulyás Lászlónak egészen kis­korától kezdve volt ki­től ellesnie a szakma csínját-bínját, hiszen édesapja. Gulyás Gyu­la megannyi legendás tudósítását az első percétől az utolsóig testközelből figyelhet­te meg. A láz tehát ide­jekorán elkapta, s több mint két évtizedes sportriporteri múlttal a háta mögött mit sem csökkent.- Mindenhová elkísérted édes­apádat?- Ha csak tehettem, és persze ha engedték, igen. Hat éves koromtól vitt ki eseményekre, általában ott ültem mögötte, amikor közvetített. De a meccsek előtt és után a karjába csimpaszkodva én is bementem az öltözőkbe, így a kor legnagyobb sztárjait már gyermekkoromban megismerhettem. Nagyon nagy szó volt ám ez akkoriban, s mindezt ter­mészetesen csakis neki köszönhe­tem.- Mit tartottál leginkább szá­modra is követendő példának a tőle tanultakból?- Egyrészt a precizitást. Láttam,hogy milyen aprólékosan készül egy-egy mérkőzésre. Soha nem ült le úgy tudósítani, hogy a pályára lépőkről az alapinformációk mellett ne tudott volna néhány ér­dekességet is. A másik, ahogy bánt a sportolókkal. Mindenkihez volt egy kedves szava, de a háta mögött sem szidott soha senkit. Ez a habitus a mi szakmánkban sajnos már nem divat.- Mikor döntötted el végleg, hogy követed öt a pályán?- Egy félbehagyott egyetem és a katonaság után egyre közelebb és közelebb kerültem az elhatározás­hoz. Bár azt nem mondom, hogy ko­rábban nem voltak más irányú el­képzeléseim.- Nocsak! Mi veszett el benned?- Egy ideig az is megfordult a fejemben, hogy régész leszek. Való­sággal bújtam a könyveket e témá­ban, sőt, kamasz koromban még „ásatásokat" is végeztem. Kecel és Hajos között a bácskai löszháton ku­takodva egy eredeti buzogányfejet találtam, valószínűleg a XVII—XVIII. századból maradhatott ránk. Ma is ott őrzöm a vitrinemben.- Emellett köztudott, hogy a sporthoz is megvolt a tehetséged.- Úsztam, vívtam, kosárlabdáz­ta, de igazság szerint hiányzott be­lőlem a kitartás ahhoz, hogy élvo­nalbeli sportoló lehessek. Utáltam edzeni, főleg a futás jelentett kín- szenvedést. Furcsa, de ma kifejezet­ten élvezem, rendszeresen futok, húsz kilométer már meg se kottyan. Ha ez régebben is így lett volna...- Ahogy a tévések közül sokan, te is előbb a rádióban tettél szert né­mi rutinra. Mikor és hogyan kerültél át a képernyőre?- A 79-es öttusa világbajnokság előtt Mahrer Emil hívott, hogy jöjjek át a Televízióhoz. Később Radnai Já­nossal beszéltem telefonon, s azzal el is dőlt a sorsom.- A közvetítéseid közül nyilván számodra a Heysel-stadionban tör­tént tragédia volt a legemlékezete­sebb, s egyben legszörnyűbb is.- Éppen 15 esztendeje annak a borzalmas napnak. Ma is nehéz róla beszélni, mert képtelenség szavak­ba önteni mindazt, amit átéltünk. Nem túlzás, még a riporteri állások­ban is halálfélelmünk volt. Előttem három sorral is meghalt egy olasz drukker, miután zokogva elmondta olasz kollégámnak, mi történt vele, a szíve felmondta a szolgálatot. Egyébként 1981-ben is volt hasonló élményben részem. Mezey Gyurival sétáltunk Bőseiben a svájci-olasz vb-selejtező előtt, amikor egy alul­járóban egy több százfős angol szurkolócsoporttal találtuk szemben magunkat. No, valami olyasmit éreztem Brüsszelben is.- Azért szerencsére bőven akad­tak olyan események is, melyekre szívesen gondolsz vissza.- Szerencsére. Például a Video­ton legendás UEFA-kupa menetelé­sének majdnem az összes mérkőzé­séről én tudósítottam a nézőket. Csak az első forduló egyik találko­zójáról maradtam le.- És a Ferencvárossal kapcsolat­ban?- Itt egy pillanatra visszatérnék édesapámhoz. Ugyanis a magyar labdarúgó csapatok három kupa­döntőjéből kettő közvetítése a mi családunkhoz kötődik, hiszen apám tudósította a Fradi 1965-ös VVK- fináléját. Az volt ugye az egyetlen diadal, nekem a Vidivel, s szegény Szőnyi Jancsinak a Dinamo Kijev - FTC KEK-döntőn sajnos vesztes mér­kőzés jutott. De más ferencvárosi emlékeket is őrzök. Még rádiósként megadatott az az emlékezetes Fradi-Vidi bajnoki döntőnek is beil­lő összecsapás az Üllői úton. Nagyon m »tó* ifiytósd ■ fiatal voltam és nagyon meg voltam illetődve. Aztán és számolhattam be arról az ominózus Fradi-Volán ta­lálkozóról, amelyik után Nyilasi be akarta fejezni pályafutását. Emlék­szem, a szurkolók az öklüket rázták felém, mintha én tehetnék az egész­ről. Tévésként és közvetítettem a ké- zilabdás lányok brémai KEK-döntő- jét, amit épphogy elbuktunk. Akkor egyébként Deberecenből is én ad­tam egy kupameccset, majd miután felhoztak Pestre a Ferihegyre, egy­ből indult a járatom Németország­ba. Imádom a folytonosságot, jobb teljesítményre sarkall.- Mostanában ritkán hallhatjuk a hangod futballmérkőzések tudósí­tásakor.- Mert a kézilabda, a vívás, az atlétika, a kosárlabda és a röplabda a sportágaim a Telesportnál. Ha­zudnék, ha azt mondanám, nem hi­ányzik a foci. Az utóbbi időben ugyanis mindössze egy Intertotó meccs jutott osztályrészemül. De ez van, készülök az újabb feladatokra, azok is komoly kihívásokat jelente­nek. És ha valamikor úgy alakul, hogy közvetíthetek mondjuk éppen a Fradinak egy nemzetközi kupa­meccset, természetesen boldogan állnék elébe. (naszály) FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG A Ferencvárosi Torna Club hivatalos lapja Felelős kiadó: Dr. Szabadi Béla, az FTC elnökhelyettese Felelős szerkesztő: Nagy Béla Művészeti szerkesztő: Orbán László Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László A kiadvány: az FTC hivatalos nyomdájában, a PRINTSELF Kft. gondozásában jelent meg. Felelős vezető: Dr. Kassay Árpád

Next

/
Oldalképek
Tartalom