Fradi futball újság (2000)
2000 tavasz / 5. szám
11 FRADI ÚJSÁG Fradista a háttérben... Vannak emberek, akik egy intézmény illetve sportegyesület szempontjából nagyon fontos munkát végeznek, ám a klub szurkolói nem, vagy ólig ismerik. Közéjük tartozik Füzesi Sándor, a népligeti sportcsarnok vezetője is, aki lásson már három esztendeje dolgozik a Kismartoni úton. Egy szombati napon beszélgettünk, amikor egy külsős rendezvény miatt reggel héttől késő estig a csarnokban volt.- Tulajdonképpen véletlenül kerültem a FVM KSI-hez, és ezen keresztül a Ferencvároshoz, viszont teljességgel érzelmi alapon - mondta. - A kilencvenes évek elején o Gödöllői Egyetemen dolgoztam, majd öt évet töltöttem Svájcban. Magánemberként ismertem dr. Török Lajost, a sportlétesítmények főigazgatóját, és ő hívott ide. Amikor hazajöttem, felkínáltak egy vezetői állást a GATE-én is, de az intézménynél jobbat senki sem ojánlhatott volna nekem. Nem tudom, miként alakult így, de már kisgyerekként is Fradi-drukker voltam. Diákkoromban atletizáltam, majd hosszú ideig néptáncosként léptem fel.- Mennyiben más ez a munka, mint az, amit korábban csináltál?- Nem olyan nagy a különbség, mint azt sokon gondolják. Régebben is emberekkel foglalkoztam, és így van ez itt, a sportcsarnoknál is. Egyrészt a dolgozókkal, másrészt a rendezvények szervezőivel kell megfelelő kapcsolatot kialakítani. Utóbbi azért különösen fontos, mert ezek oz események bevételt jelentenek számunkra. Amikor idekerültem, fél évig az építésben nagy szerepet játszott Raffa György mellett dolgoztam, és azt követően lettem én a csarnok vezetője.- A Ferencváros kézi- és kosárlabda-szakosztályának mérkőzésein kívül milyen rendezvényeknek ad otthont o népligeti létesítmény?- A sport nálunk mindig, minden esetben elsőbbséget élvez, tehát ha edzés van egy adott időpontban, nem adjuk ki a csarnokot senkinek. Most lesz egy filmforgatás négy napig, de csak azzal a feltétellel kapta meg a helyet a cég, hogy nem zavarhatja a sportolókat. Több válogatott mérkőzést rendeztek már itt, legutóbb a magyar-angol kosárlabda Eb-selejtezőt. Szívesen tartják nálunk az országos sportági utánpótlásdöntőket is. A ház rezsiköltsége magas, ezért szükség van olyan eseményekre is, amelyekért bérleti díjat kérünk a szervezőktől. Gyakran rendeznek nálunk vállalati, üzleti összejöveteleket, és sok a visszatérő vendég. Mint mondják, azért kedvelik a csarnokunkat, mert szép, tiszta, és mi mindig teljesítjük azt, amit kérnek tőlünk. Évente mintegy száz rendezvényre kerül sor a Kismartoni úton, és ebből huszonöt-harminc kifejezetten bevétel orientált, azaz ezekre bérbe adjuk a csarnokot.- Hányán dolgoznak ebben az új létesítményben?- Velem együtt nyolcon vagyunk, s ebből egy kolléga nyugdíjasként dolgozik. A rendezvények után azonnal takarítunk, és a bepiszkolódott falrészeket rögtön le is meszeljük. így a hozzánk érkezőnknek nincs az az érzése, hogy már kopik az új csarnok fénye... (margay) A szív ajándéka... Kézilabdád »aranykezek” A Ferencváros női kézilabdázói két év szünet után ismét megnyerték a bajnokságot. Az aranyérem a jó egyéni teljesítmények és a kitűnő csapatmunka eredménye. A sikerhez kellettek az átlövő Brigovácz Nikolett és a jobbszélső Tóth Enikő góljai is. A két kitűnő játékossal a Fradi-diadalról s önmagukról beszélgettünk- Milyen volt újra a Ferencvárosban játszani, és mennyiben más itt? - kérdeztem a némi szünet után visszatérő Brigovácz Nikolettől.- Először furcsa volt itt kézilabdázni, de hamar feloldódtak bennem a feszültségek. A lányok szeretettel fogadtak, s mint mondták visszavártak. Nagyon jól érzem magam a Fradiban. A legfontosabb különbség más csapatokkal szemben, hogy a Ferencváros csapatát működtető elvek, a játékrendszer olyan, mintha nekem találták volna ki. Edzőnk, Németh András elképzelései a kézilabdáról szinte rám szabottak, és ezért jó itt játszani.- Érzésed szerint melyik mérkőzéseken játszottál a legjobban, mit tartasz a legnagyobb sikernek?- Én az egész Bajnokok Ligája- szereplést és az NB I megnyerését sikernek tartom. Ami személy szerint engem illet, három meccset emelnék ki: A BL-ből a Viborg és a Metz elleni hazai összecsapásokat, valamint a Dunaferrel vívott, idegenben megnyert, bajnoki döntőnek számító mérkőzést. Tudom, jónéhányszor célt tévesztettek a lövéseim, s ez többnyire azért van, mert nincsenek megfelelően előkészítve. Igaz, akkor meg nem szabadna ellőni... Az ellenfél védőinek, kapusának kiismerése valamikor hamar megy, máskor viszont több időt vesz igénybe.- Az idényben mutatott teljesit- ményedet nyilván befolyásolták a sérülések is.- Van munkájuk velem az orvosoknak, az biztos. A legutóbbi sérülést Bécsben szedtem össze, a Hypo elleni visszavágón. Ráütöttek a kezemre, és a hüvelykujjamnál eltörött a csont, valamint kiugrott az Ízület. Ezen a részen egyszer már műtötték a kezemet szalagszakadással. Most két csavarral rögzítették a csontot, később majd ki kell ezeket venni. Jelenleg (április közepén - AI. S.) gyógytornára járok, és még nem tudok labdát fogni. Remélem a Vasas elleni mérkőzésen már újra játszhatok.- A becenevedet mindenki ismeri, aki jár a Fradi meccseire. Sokan viszont nem tudják, hogyan is lettél Sas.- A szememnek „köszönhetem" ezt a nevet, minthogy rövidlátó vagyok, és kontaktlencsét hordok. Még az ifiben mondták: olyan a szemem, mint a sasmadáré. Aztán amikor átkerültem a felnőttcsapathoz, Szarka Évi „meghonosította" a Sas elnevezést, és azóta mindenki így hív.- Mit tervezel a jövőddel kapcsolatban?- A nyáron nekem is lejár a szerződésem, és remélem, továbbra is a Fradiban játszhatom. A válogatottnál kerettag vagyok, és bízom abba, hogy a gyógyulásom után kapok még lehetőséget a bizonyításra. Jó lenne kijutni az olimpiára, de erről még nem beszélnék... Tóth Enikő tavaly nyáron érkezett a Ferencvároshoz. Néhány hónap elteltével alapemberré vált a csapatban, és megszerette az igényes Fradi-közönség.- Remekül érzem itt magam, sikerült beilleszkednem ebbe a nagyszerű közösségbe. Befogadtak a lányok és nagyon boldog vagyok, hogy végig játszhattam és én is hozzá tudtam tenni valamit a csapat sikeréhez - mondta sugárzó arccal.- Eleinte nemigen villogtál, de aztán sorozatban jöttek a gólok, a jó passzok. Mi történt időközben?- El kell ismernem, kellett egy kis idő, míg felvettem az itteni ritmust, ami meglehetősen kemény ahhoz képest, amivel én korábban találkoztam. A télen már nyugod- tabban játszottam, mert éreztem, hogy „beleszoktam" az úgynevezett Fradi-stílusba. Egy kieső csapatból jöttem, és a Népligetben rendkívül magas szintű játékot kell játszani. Úgy érzem sikerült pótolnom a hiányosságaim zömét. Sokat fejlődtem technikailag, az állóképesség tekintetében, gyorsaságban, és az izom- zatom is más lett. Az elején nagyon kellett koncentrálnom azokra a feladatokra, amelyeket a többiek lazán megcsináltak. Most már sokkal könnyebben végzem én is ezeket.- Melyik mérkőzésre emlékszel vissza a legszivesebben?- Ha a játékomra gondolsz, akkor a Békéscsaba elleni hazai és a Szkopje elleni idegenbeli meccset választanám, valamint a Viborgban játszott mérkőzés első félidejét. Ezen kívül minden, a népligeti csarnokban játszott meccs kellemes emlék. Egyrészt, mert mindig győztünk, másrészt mert csodálatos a közönség, egyszerűen imádom őket.- Az utóbbi időben egyre gyakrabban látjuk a Tóth Enikő-féle gólörömöt. Mindig ilyen látványosan ünnepelted a góljaidat?- Minden gólomnak nagyon örülök, és itt a Fradiban magával ragadó a hangulat. A ferencvárosi közönség sokszor valósággal belehajszol egy-egy megoldásba, és nekik is köszönhető, hogy mostanában ennyire tudok örülni a góljaimnak. Bár olyankor nem emelem az égnek a kezeimet, de akkor is bodogság tölt el, ha adok egy jó gólpasszt, vagy jól oldok meg egy rámbízott feladatot. No, és természetesen a társaim sikereinek is örülök, de azt hiszen, egy igazi csapatnál ennek így is kell lennie.- A családod mit szól ehhez, hogy ünnepelt játékos vagy a Ferencvárosban?- A szüleim nagyon boldogok, hogy végre jól megy a játék. Tudják, milyen sokat dolgoztam már, és mindig közbejött valami, ami megakadályozta a sikert. Úgy tűnik, most minden a helyén van.- A le szerződésed is lejár az idény végén. Tóth Enikő hol lesz a nyártól?- Még korai erről beszélni. De remélem, kiabálják még ebben a csarnokban a szurkolók a nevemet... \ Margay Sándor
