Fradi futball újság (2000)

2000 ősz / 6. szám

3 FRADI ÚJSÁG ..Fradi szobák'* a Hattyú házban A Hivatásos Labdarúgó alszövetség az I. kerületi Hattyú házban tevékenyke­dik. Az új székházban a szo­bák falain a magyar futball nagy egyéniségeinek fotói, különféle ereklyék láthatók. És a 11 szobát a magyar lab­darúgás egy-egy nevezetes egyéniségéről, futballisták­ról, sportvezetőkről névvel is illetik. A Fradiból három hírességet ért az a megtisz­teltetés, hogy szobát nevez­tek el róluk. Springer Ferenc az FTC alapító elnöke, aki 21 éven át(!) állt a klub élén, nos az ő portréja díszíti az egyik szobát. Megérdemli, hiszen vezetése alatt a kilencedik ke­rületi kis csapatot Európa hí­rű, nagy egyesületté „vará­zsolta". Az ő nevéhez fűződik az Üllői úti stadion felépítése és jó néhány sportdiplomáciai siker. Amikor 1920-ban el­hunyt, nagy gyászban volt a magyar sporttársadalom, első­sorban az FTC tábora. Évekig nem választottak új elnököt, ezzel is éreztetvén azt, hogy milyen nagy űrt hagyott maga után... Emlékét az Üllői úti pályán egy óriási mészkőszo­bor mindmáig hirdeti. A szo­bor egy atlétát ábrázol, amely a testnevelést szimbolizálja - a talapzaton pedig Springer arcképe, kőbe merevedve látható... A másik fradista, akiről ter­met neveztek el: Schlosser Imre, a századelő legnép­szerűbb magyar labdarúgója. Hét ferencvárosi bajnokcsa­pat tagja volt és hétszeres gól­király! 68 alkalommal volt vá­logatott. Első és utolsó váloga­tottsága között 21 év telt el! Fradisták futballmezben, cí­mű könyvemben többek kö­zött ezeket írtam róla: Egy játékos, akinek a nevét minden labdarúgást kedvelő ember ismeri. Korának legna­gyobb futballcsillaga, a ma­gyar labdarúgás első Európa szerte elismert klasszisa. Nemzeti érték volt. Félig tré­fásan mondva, de komolyan ismételgették a „jelmonda­tot": Belgának Brüsszel, ma­gyarnak Schlosser... A róla írt versek egyike is találóan jel­lemzi: Százezer ifjú eszményképe - szemem örömtől könnybe lábad... Slózi egy új korszakot írt be históriánkba - görbe lábad... Mert a karikaturisták legna­gyobb örömére rendkívül gör­be lába volt. Ezért még kato­nának sem vitték el! O volt az első magyar lab­darúgó, akiről plakettet min­táztak, ezüst és bronz válto­zatban árusították - a szurko­lók nagy-nagy örömére. Népszerűsége ma már el­képzelhetetlen. Mint a prima­donnák kocsijából, az őt szál­lító konflisból is kifogták a lo­vat, és a szurkolók húzták azt nagy-nagy tisztelettel és Slózit éltetve! A ferencvárosi pálya és a mellette lévő Hét vezér utcát, a szurkolók elnevezték Slózi utcának... Az MLSZ 25. válogatottsága idején címeres mezes festményt készített róla és az a székházban, a falon pom pázott. És természetesen ő is meg­kapta a híres bordó bársony­sapkat. Az MLSZ ezt a váloga­tott futballistáknak 1905-től adta, és minden válogatottság után egy úgynevezett arany­gombot lehetett a sapka zsi­nórjára rávarrni; ebben pom­páztak a válogatott játékosok, ami még arra is jó volt, hogy sapkával a fejükön, ingyen lá­togathatták a mások mérkőzé­seit... Az évek múlásával egy­re többen kapták, de azután az első világháborús időszak­ban ez a szép szokás meg­szűnt. (Aki látni akarja, nos egy példány a Fradi Futball- múzeumban megtalálható.) Schlossert idős korában még az a megtiszteltetés is ér­te, hogy a 100. osztrák-ma­gyaron ő végezhette el az ün­nepélyes kezdőrúgást! 1959- ben hunyt el, a Farkasréti te­metőben nyugszik. Sírkövén egy futball díszeleg... Alberl Flórián az egyet­len magyar Aranylabdás fut­ballista. Természetesen ő sem maradhatott ki a termekkel megtiszteltek közül. Flóri pályafutása alatt 537 Fradi-meccset játszott. Csak zöld-fehér mezben szerepelt (1958-1974). Pályafutása alatt 383 gólt szerzett! Ezzel az elmúlt fél évszázad ferenc­városi gólkirálya! Háromszor volt gólkirály, négyszer baj­nokcsapat tagja és vezéregyé­nisége. 1966-ban és 1967- ben ő volt Magyarországon az ÉV LABDARUGÓJA! 1967- ben az a megtiszteltetés érte, hogy Európa legjobb labdarú­gójának választották! 1968- ban, Rióban a Világválogatott gólját ő lőtte a brazilok kapu­jába! Európa-válogatott is volt, 1972-ben Dél-Amerika ellen. A nemzeti tizenegyben 75 alkalommal viselte a címe­res mezt. Két világbajnoksá­gon vett részt, Chilében, ötös holtversenyben VB gólkirály volt. Két bronzérmet is őriz: a római olimpiáról (1960), és a spanyolországi Európa-baj- nokságról (1964). Klubszinten két WK-döntőben is játszott, 1965-ben arany, 1968-ban ezüstérmes. A szurkolóknak pedig mindmáig „aranylábú"... Népszerűsége a világ minden táján észlelhető és tapintható. Ő a „Császár", és amíg futball lesz a Földön, neve örökké aranybetűkkel íródik. Hatva­nadik születésnapjára pedig portréja is bekerül az FTC szoborparkjába... Nagy Béla Száz éve már... 1900. december 2. Soroksári út: BTC-FTC 9-1 Thompson-Pásztói, Maros-Fekete, Békés G., Malaky M.- Boda, Kőhalmi, Pogány, Horváth, Malaky J. Az első nagy vereség a korszak legjobb magyar csapata el­len következett be. „Az első félidőben a két csapat majdnem egyenrangúnak látszott és igazán szép és érdekes játékot produkált. Az első goalt vagy 25 percnyi játék után a BTC csi­nálja, mit azonban nemsokára a ferencvárosiak visszaadnak, szép passzjátékkal a kapuig vivén a labdát és ott védhetetle- nül lövik be." A 2-1-es félidői eredmény a fradistákra néz­ve hízelgő volt, de azután a mieink elfáradtak és sorra kap­ták a gólokat. „A nyolcadik goal után a ferencvárosiak kapusának meg- sántul a lába, ki is vitték a pályáról. A ferencvárosiak így tizen maradván, a BTC is kiállította egyik játékosát, Skrabákot és így folytatták tovább a játékot." A sportszerű gesztust biztosan sokan megtapsolták a fair mérkőzésen, amit egyébként Pobuda Tivadar - Pobuda Ti­bor fényképész édesapja - vezetett... 1900. december 16. Soroksári út: Műegyetem-FTC 3-1 Az FTC „football-osztálya" 1900. december 3-án alakult, így tulajdonképpen ez volt az első meccse az újdonsült szakosztálynak. 1900. december 23. Soroksári út: FTC-Újpesti Football Club 2-1 „Az 7900. évi budapesti mérkőzések befejezője volt e match, mely az FTC Soroksári úti pályáján folyt le a közönség nagy érdeklődése mellett. A Millenáris pálya közönségének számos törzsalakját láttuk ez alkalommal a ferencvárosiak pályáján. Ezt örömmel kell konstatálnunk, mert ebből egy­részt az látszik, hogy nálunk ma már a footballnak oly biztos közönsége van, melyet a hideg és a fagy sem képes visszatar­tani, másrészt pedig az, hogy a Ferencvárosi Torna Club egy éves szorgalmas, céltudatos működése alatt a reklám nagy dobja nélkül is képes lett a pesti sportközönség szélesebb ré­tegeiben érdeklődést kelteni maga iránt."

Next

/
Oldalképek
Tartalom