Fradi futball újság (2000)
2000 ősz / 5. szám
3 FRADI ÚJSÁG Iídíen szoborban! Számunkra is biztosan furcsa, de hamarosan szobor lesz belőlük a Népligetben. Ők ketten. Kosz Zoltán és Székely Bulcsú a Ferencváros legújabb olimpiai bajnokai, Sydneyben a magyar vízilabda válogatott oszlopos tagjaiként szereztek dicsőséget a zöld-fehér színeknek Kosz Zoltán A hosszú karjai miatt csak Csitaként becézett kapus harmadik olimpiáján jutott fel a csúcsra. Járt neki ez az aranyérem, hiszen évek óta a világ egyik, ha nem a legjobb portásának tartják a medencék környékén.- Hogy érzed magad?- Mit mondjak, változó a kedélyállapotom.- Ezt meg hogy érted?- Ha az olimpiára gondolok vissza, mindig jó kedvre derülök, ha viszont a Fradira... Nem tudom felfogni, hogy egy ilyen patinás egyesületnél miért csak egy szakosztályra hajlandók áldozni a vezetők. S itt nem a pólóra gondolok. Félreértés ne essék, nem a futballistákra vagyok féltékeny, csak úgy érzem, többet érdemelnénk...- Egyébként nem pont efelé)/ érdeklődtem. Arra lennék kíváncsi, hogyan sikerült a műtét?- Köszönöm, jól vagyok. A porcműtét igen komoly beavatkozás, de most már a regeneráció zajlik, a nehezén túljutottam.- Mikor szállhatsz újra a vízbe tétmeccsen?- Nagyon bízom benne, hogy a BL-selejtezőn már én védem a Fradi kapuját.- És akkor az olimpia... Hogyan bírtátok elviselni a toronymagas esélyesség terhét?- Ezt önmagában mindenki jó előre tisztázta magában, éppen ezért az esélyesség szerintem nem rótt ránk plusz terhet. Egyszerűen csak tudtuk, hogy nyerhetünk.- Igen hosszú felkészülés előzte meg a viadalt.- És ahogy közeledett Sydney, egyre furcsábban éreztük magunkat, hogy hoppá, eljött az a torna, amiért három hónapig, illetve tulajdonképpen négy évig keményen dolgoztunk.- S az edzőmeccseken váratlanul becsúszott néhány vereség is. Utólag hogy látod, használtak azok a kudarcok a csapatnak?- Kicsit talán megingattak bennünket ezek a mélypontok, de túlzottan nem izgattak bennünket. A vereségek egyébként soha nem használhatnak, így azokra a kudarcokra sem volt szükségünk a későbbi siker érdekében.- A csoportmérkőzések úgy indultak, ahogy illik, aztán ott is kikaptunk a horvátoktól és a jugoszlávoktól.- Különbözőképp éltünk meg ezeket a találkozókat. A horvátok elleni vereség számomra például különösen fájó kudarcnak számított, hiszen ott védtem egy évig. Aztán láttuk rajtuk, hogy menynyire örülnek a sikerüknek, ez picit feldobott minket, tudtuk, milyen sokra tartják a csapatunkat. Nekem az első jugoszlávok elleni meccs volt a mélypont. A fiúk nagyszerűen játszottak, én azonban fáradni kezdtem, a térdem is fájt, képtelen voltam hozni a formámat. Az a találkozó, nincs mit szépíteni, rajtam ment el. Szerencsére lelkileg és fizikailag is összepofoztak a hátralévő mérkőzésekre.- A nyolc között először az olaszok következtek. Örültetek nekik?- Igen. Fekszik nekünk a stílusuk, jó másfél éve véget ért az olasz-fóbiánk, az utóbbi időben rendre vertük őket. Be is tojtak rendesen. Az elődöntőben jöhettek újra a ju- gók. Tudtuk, és szerintem ők is sejtették, hogy egyazon tornán kétszer nem kaphatunk ki ugyanattól a csapattól. Egyébként azt hiszem, az ellenfelek közül ők voltak a legjobbak az olimpián.- A másik ágról az oroszok jutottak a fináléba. A spanyolok ellen talán nehezebb lett volna.- Már csak azért is, mert az oroszok régóta nem játszottak döntőt nagyobb világversenyen. Meg is remegett a kezük.- Mikor érezted először, hogy végre olimpiai bajnok vagy?- Későn. Rengeteg mécsesünk ment már el korábban öt-hatgólos vezetésről. Nem tudhattuk, hogy a bombaforma kitarthat a találkozó végéig. A negyedik negyedben meg egyfajta türelmetlenség lett úrrá rajtam, alig vártam, hogy legyen már vége. Akkor oldódtam csak fel, amikor Kemény Dénes lecserélt, kint a parton már felhőtlenül boldognak érezhettem magam a végső dudaszó előtt is. Utólag persze azt mondom, ezt a döntőt már a második negyedben megnyertük. Sikerült, végre sikerült. És azt hiszem, ez az arany kijárt már a magyar vízipólónak. Jelenleg tényleg mi vagyunk a legjobbak a világon. Székely Bulcsú Amióta Kemény Dénes a szövetségi kapitány, Székely Bulcsú hol bekerült, hol kikerült a nagyobb tornákra utazó válogatott keretébe. Sydneyben azonban ott lehetett, így ma olimpiai bajnoknak vallhatja magát.- Mikor fogtad fel, hogy utazol, így életed eddigi legnagyobb lehetőségéhez jutsz?- Végig bizonytalan voltam benne, hogy mehetek. Az előkészületi mérkőzéseken is csak arra koncentráltam, hogy nekem mindenképpen jól kell játszanom. Csak akkor szabadultam fel kissé, amikor a kapitány kihirdette a keretet.- Te sem ijedtél meg az olimpia előtti váratlan kudarcoktól?- Biztos voltam benne, hogy bármilyen hullámzó a teljesítményünk, amikor nagyon kell, úgyis hozzuk a csúcsformánkat. Tőlünk várta a közvélemény a tuti aranyat, „verhetetlennek" hittek bennünket. így a vereségek után rengetegen támadták a csapatot, amit a magam részéről nem is igazán értettem. Értse meg mindenki, azokon a felkészülés találkozókon mindenki jobban vigyázott, nehogy hibázzon, nem volt, nem is lehetett annyira együtt a csapat, mint odakint Sydneyben.- S nem féltetek, hogy miután a verhetetlenség nimbusza odalett, kicsit görcsössé válik a gárda, és így a hőn áhított arany is veszélybe kerül?- Nem is tudom, talán a csoportmeccseken elszenvedett vereségek tudhatok be. A negyeddöntőtől kezdve sokkal inkább magunk voltunk a vízben. Amikor ugye nagyon kellett...- Szerinted, mi oldhatta fel a görcsöt?- Az első jugó meccs után elmentünk „mulatni" egyet, kiolvadt belőlünk a feszültség. Az olaszok ellen már kifejezetten jól játszottunk, a négy között a minimális célt már teljesítve szintén köny- nyedébben szánhattunk vízbe, és a döntő, igen, az a döntő meg egy külön kategória. Más sportágakat is ideszámítva aligha akadt példa nagyobb világversenyek fináléjában, hogy az egyik csapat ennyivel jobb legyen ellenfelénél.- Mi volt számodra a legnagyobb élmény ezen az olimpián?- Konkrétan nehéz lenne bármit is kiemelni. Nekem az elmúlt négy-öt hónap, a bajnoki rájátszástól kezdve egészen az olimpiai döntőig így egyben maradandó emlék, eufórikus időszak. És erőt adhat a továbbiakhoz.- A hazatérésetek óta mire jutott időd, hogyan ünnepeltél itthon?- Kötött a programunk, fogadásról fogadásra járunk, számtalan helyre kaptunk meghívást, természetesen igyekszünk is ezeket teljesíteni. Ha jól emlékszem, itthon a csapat még nem is tudott időt szakítani arra, hogy egy keveset magunk között is megünnepeljük az aranyérmet.- S milyen ajándékot kaptál a klubvezetéstől?- A legkedvesebb ajándék másfél hét szabadság, amit a menyasszonyommal, Beával töltöttem Tunéziában. Szerencsére volt mit kipihenni. n-gyTECHEM Kft.
