Fradi futball újság (2000)

2000 ősz / 2. szám

5 _________________________FRADI ÚJSÁG S zép születésnapi ajándék Tévednek, akik úgy gondol­ják, Vass László vadonatúj környezetbe csöppent az Üllői út környékén. A labdarúgó­csapat nyáron érkezett pálya­edzője élete nagy részét a Népliget túlsó oldalán töltöt­te. Az Építők SC-ben futballo­zott, majd edzősködött, közel az FTC-stadionhoz. Ahová kö­vette korábbi, váci és fehér­vári főnökét, Csank Jánost. A bemutatkozás jól sikerült, az ötvenedik születésnapját nemrég ünneplő szakember ajándékba kapta a 4—0-s sze­zonnyitó Haladás elleni si­kert. Lőrincen, a Kistexben nevelkedett, az ifista korszakát pedig már a Bp. Honvédban húzta le Vass László. Ami­kor korosztályából kiöregedett, ígére­tet kapott arra, hogy bevonultatják, s csapatánál tartják. Ám ebből nem lett semmi. A behívó ugyanis megérkezett - a karhatalmi erőkhöz. Leszerelése után 1970-ben az Építők SC-hez ke­rült. Itt kilenc évig futballozott, töb­bek között az FTC igazgató-mene­dzserével, dr. Páncsics Miklóssal is ját­szott együtt. Pályafutása befejezése után edzősködni kezdett a klubnál. A serdülőket oktatta, aztán dolgozott a Malév SC-nél, Hernódon, majd a nyolcvanas esztendők közepén vissza­tért a Népligetbe. Palicskó Tibor mel­lett dirigálta az Építőket, aztán a mesterrel együtt Vácra ment. Később Palicskó Diósgyőrbe szerződött, Vass pedig maradt, egészen 1995-ig. Köz­ben jó néhány évet lehúzott Csank Já­nos segítőjeként. Amikor „szinte ál­landó" társa szövetségi kapitány lett, külföld felé vette az irányt. Három szezont Kuvaitban dolgozott. Aztán hazatérése után, tavaly ismét egy­másra talált a Csank-Vass páros. Szé­kesfehérváron dolgoztak együtt, a Vi­deotont vezették vissza az élvonalba.- Kevesen tudják, de marasztalni akartak a Videotonnál - árulta el Vass László. - Az új vezetőség engem akart vezető edzőnek, ami rendkívül jól esett, ám elhárítottam a felkérést. Ugyanis megkért Csank János, hogy kövessem őt a Fradihoz, s igent mondtam neki. Remélem, az élet is bebizonyítja, hogy jól döntöttem.- Klubedzői pályafutása úgy fest, mintha végigkísérné Csank Jánosét?- Erre a kérdésre nevetve szokta válaszolni Jani, hogy ő annak idején Vácott csak örökölt. Ám komolyra for­dítva a szót, nem véletlen, hogy több mint egy évtizede együtt vagyunk. Nemcsak a pályán, azon kívül is ha­sonlóan gondolkodunk.- Az örökös párosból ön mindig a háttérben próbál maradni...- Nincs ebben semmi extra, vala­mifajta eltervezett dolog. Csak annyi, hogy nem az a tolongó fajta vagyok. Jól tudom a Fradinál nehéz lesz kö­rön kívül maradni. A klub és a csapat mindig az érdeklődés középpontjá­ban van. Hatalmas kihívás az ország legnépszerűbb egyesületénél dolgoz­ni. Itt csak az első - legrosszabb eset­ben a második - helyet díjazzák, a többi semmit sem ér, nagy feladatot vállaltunk. Az egyik legfontosabb, hogy elérjük, ismét sokan legyenek az Üllői úti lelátókon, a csapat pedig ki­használja azt a lélektani pluszt, ame­lyet az jelent, hogy az ellenfelek félve jönnek ide. Milyen jó lenne, ha a Fra­di otthona újra oroszlánbarlangnak számítana, s a klub címerében talál­ható három e-betű: erkölcs, erő, egyetértés jellemezné a focicsapatot. Ha ezt sikerül elérnünk, boldog le­szek. S azt hiszem, hozzám hasonló­an, sok százezer, millió ferencvárosi drukker is. Réső Gyula Dragónernek bajnoki cím az álma A rajt dupla ünnepet jelentett Dragoner Attilának. A Haladás elleni századik magyar bajnokiját játszotta, éspedig régi-új csapa­tában, a Ferencvárosban. Ahová kéteszten- dős német légióskodás után tért vissza a vá­logatott futballista. Mégpedig nagy remé­nyekkel: bajnokcsapat tagja szeretne lenni. A Honvédban nőtt fel, régi és mai irodistákkal - Horváth Fe­renc, Mátyus János, Tóth Mihállyal - együtt. Élvonalbeli focista Sopronban lett, ahonnan a Stadler FC-hez, majd a BVSC-hez ve­zetett az útja. Aztán három esztendővel ezelőtt igazolt (először) az Üllői útra. Ez az idény azért is vált emlékezetessé számára, mert ekkor született meg Dávid fia. Aki aztán követte a család­ját Németországba, ahová egyéves ferencvárosi múlt után szer­ződött a védő. 1998 nyarán a másodosztályú Fortuna Köln focis­tája lett.- A Kölnben eltöltött huszonnégy hónap felemásra sikere­dett. Az elején és a végén nem volt gond, ellenben a köztes idő­szak sokszor a poklot jelentette - mesélte Dragoner Attila. Az első bajnokiján, a bemutatkozás káprázatoson sikeredett, har­mincöt méterről talált az ellenfél hálójába. Az első félév többi meccsein sem lehetett rá panasz, miképpen az idei tavaszon sem vallott szégyent. Ám a közben eltelt egy év alatt kevés bizalmat kapott. A csapat tréner, Toni Schumacher furcsa nézeteket vallott, nem örvendett nagy népszerűségnek. Az egykori világbajnok ka­pust végül télen botrányos körülmények között, az egyik meccs szünetében rúgták ki. Ezután az együttes, amelybe újra vissza­került Dragoner, hiába táltosodott meg, az óriási hátrányt nem tudta ledolgozni, kiesett. A légiós hazafelé vette az irányt.-Japánból és Izraelből is kaptam konkrét ajánlatot, mégis nemet mondtam - folytatta történetét Dragoner. - A csábító klubokról nem sokat tudtam, ezért elutasítottam őket. A német- országi tapasztalataimból tanultam, s csak akkor veszem újra külföld felé az irányt, ha megfelelő erősségű csapatba hívnak.- A Fradit megfelelő szintű együttesnek tartotta? Csiszár és Dragoner a négygólos győzelem után...- Itthon csak velük számoltam, s boldog voltam, amikor a vezetők rábólintottak tervemre, ami azt jelentette, hogy újra az Üllői úton futballozhatok. Bár a csapat a nyáron szinte teljesen kicserélődött, ott leszünk a dobogón, s remélem annak is a leg­felső fokán. Azért jöttem vissza nagy szerelmemhez, a Fradihoz, hogy végre bajnoki címet ünnepelhessek.- A szintén visszatért Lipcsei Péterrel együtt vezető szerep vár önre. Nem fél a feladattól?- Egy cseppet sem, sőt ösztönöz, hogy kulcsszerephez jutha­tok. Annál a Csank Jánosnál, akihez életem egyik legkedvesebb emléke fűz. Amikor a Fradi edzője szövetségi kapitány volt - az atlantai olimpiai szereplés után - nála mutatkozhattam be a vá­logatottba. Jó lenne, ha ismét felejthetetlen élmény fűzne össze a tréneremmel, vagyis a bajnokság végén az aranyérmet ünne­pelhetnénk. R. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom