Fradi futball újság (2000)
2000 ősz / 1. szám
11 FRADI ÚJSÁG Mennyei - Hajrá Fradi* Az új labdarúgó idény előtt egy nagyon-nagyon régi ferencvárosi szurkolóról olvashatnak. Nem, nem személyes ismerős - őreá a Sport- hírlap egyik hatvan évvel ezelőtti számában "találtam" rá... Higgyék el, a régi történetet olvasva igencsak meghatódtam. Az olvasottakat megosztom Önökkel, így szurkolóink iránti tiszteletből egy "ősfradistát" idézünk. Kardos Ernő írása így kezdődött: - Kétezer néző gyűlt össze a pályán. Ma talán semmi. Akkor: óriási tömeg. Hja, nagy naphoz érkezett el a magyar sport, az első labdarúgó mérkőzést játszották magyar pályán. A régi testedzés hívei magukon kívül voltak. Hogyne, hiszen forradalmi újítást jelentett ez a lépés. Újabb, mégpedig hatalmas csapást mért a tornára. A megjelent 2000 nézőt nem izgatta ez a kérdés. Új volt a football, érdekes, változatos és könnyen megérthető. És a magyar futball elindult hódító útjára, hogy a legnagyobb és legkedveltebb sportággá váljék. A 2000 között egy fiatalember szorongott: e sorok írójának az édesapja. Valószínűleg még ő is csak kevés szakértelemmel nézte az új sportot - de hogy tetszett neki, az bizonyos, mert azóta minden vasárnap délutánját a futballpályán töltötte... A Ferencvárosban laktunk. Amikor az FTC megalakult, természetesen azonnal híveinek táborába szegődött. Többé nem kellett töprengenie, hogy melyik mérkőzésre menjen ki vasárnap, hiszen csak nem volt vitás, hogy az FTC-t kellett megnéznie. Azóta több mint 45 év telt el, de az FTC iránti nagy szerelme változatlan maradt. Sokat emlegette, amikor a zöld-fehérek Angliában aratták a nagy diadalutat, amikor itthon legyőzték a Barnsleyt... Az első volt, amikor a legendás irodistákat a Keleti pályaudvarnál ünnepelték a hazatéréskor a német túráról. Koródy, Schlosser, Fritz, Rumbold, Payer, Borbás, Blum... Valamennyit ismerte és emlegette, noha soha az életben nem beszélt egyikükkel sem. Igazi névtelen katonája volt a magyar futballnak... Aztán kitört az első világháború. Az elsők között volt, aki kiment a frontra. Megsebesült, később a megszállott Szerbiába került, de onnan is nagy figyelemmel kísérte a futballt. Emlékszem, egyszer Szerbiáról beszélgettünk. - Nagyon szomorú ország az, fiam - mondta. - Képzeld el, még a futballt sem ismerték! Ma sem értem, hogy mit tudtam csinálni vasárnap délutánonként... Egyszer a háború után alkalma nyílt arra, hogy bebizonyítsa a Ferencváros iránt érzett szerelmét. Takács I., a "Mari néni" elhagyta a Vasast és az FTC-be lépett. A Vasasok nagyon haragudtak rá, és bizony Takács Géza állás nélkül maradt. Ekkor valaki apámat ajánlotta neki, hogy talán valamit ő tud csinálni az érdekében.- Nálunk nem fontos, hogy ki, hol futballozik - mondta apám szigorúan.- A gyárnak szüksége van sofőrre, ennek a Takácsnak jó bizonyítványai vannak, fel kell venni. így azután Takács Géza nem maradt állás nélkül. Otthon azonban apám bevallotta nekem, hogy egy kicsit a Fradi-szív is dobogott benne:- Csak nem hagyhatom állás nélkül azt a Takács Gézát, aki az FTC miatt esett ki a munkahelyéről... Az évek múltak, új csillagok tűntek fel. Kohut, Furmann, Bukovi, Obitz, Táncos, Turay, Toldi, majd a legújabbak: Háda, Korányi, Lázár, Sárosi és a többiek. Apán együtt örült a zöld-fehérekkel és együtt búsult a kudarcok idején. És most meghalt. A másvilágon azonban egész biztosan továbbra is figyelemmel kíséri a Ferencvárost, amelyért itt lent a Földön teljes szívvel tudott szurkolni. A szíve ölte meg, amely az utolsó években már nagyon beteg volt. De az a szív most már egészséges! És ha majd elindulnak a futballküzdel- mek, ismét együtt fog szorongom a fradistákéval. És egy-egy nagy siker után biztos, hogy boldog lesz apám fent a mennyországban, ahol oly sok Fradi-szurkolóval együtt fogja a mi fülünk számára nem hallható hangon harsogni, hogy Hajrá Fradi! Nagy Béla Kilencen a kilencedik kerületiek burgenlandi meccsén... A képen látható fiatalok arról „híresek", hogy az FTC új szezonbeli első meccsére - Heiligenkreuzba - nyaralásukat megszakítva, Szentgotthárdról gyalogoltak oda-vissza, majd 20 kilométert! A „centerben" látható lány hősiesen mosolyog, pedig a cipő akkor már feltörte a talpát... így kezdődött... Az elmúlt negyedszázad ferencvárosi bajnoki nyitányai: Első gólszerzőnk 1975. szeptember l.(!) Csepel: Csepel-FTC 2-3 Nyilasi 1976. augusztus 20. Győr: Rába ETO-FTC 1-1 Szabó 1977. szeptember 3.(1) Népstadion: FTC-Bp. Honvéd 2-1 Takács 1978. augusztus 26. Salgótarján: STC-FTC 1-1 Pusztai 1979. augusztus 25. Üllői út: FTC-PMSC 3-1 Pogány 1980. augusztus 9. Üllői út: FTC—Dunaújváros 8-0! Pogány 1981. augusztus 15. Üllői út: FTC-Csepel 4-0 Pogány 1982. augusztus 29. Népstadion: FTC—Haladás 4-0 Nyilasi 1983. augusztus 24. Csepel: Csepel-FTC 1-0 1984. szeptember 1. Üllői út: FTC—SZEOL AK 4-1 Zsinka 1985. augusztus 10. Győr: Rába ETO-FTC 4-5 Ebedli 1986. augusztus 16. Üllői út: FTC-ZTE 3-0 Dzurják 1987. augusztus 16. Üllői út: FTC—Debrecen 2-0 Fischer 1988. augusztus 13. Siófok: Siófok-FTC 0-1 Pintér 1989. augusztus 12. Üllői út: FTC—MTK-VM 4-0 Dzurják 1990. augusztus 18. Megyeri út: FTC-Ú. Dózsa 5-0 Szenes 1991. augusztus 24. Vác: Vác-FTC 1-1 Wukovics 1992. augusztus 16. Csepel: Csepel-FTC 0-2 Lipcsei 1993. augusztus 14. Népstadion: BVSC-FTC 1-5 Albert 1994. augusztus 8. Zalaegerszeg: ZTE-FTC 1-3 Lipcsei 1995. augusztus 5. Debrecen: DVSC-FTC 2-1 Nyilas 1996. augusztus 10. Siófok: Siófok-FTC 2-3 Arany 1997. július 19. Siófok: Siófok-FTC 0-1 Albert 1998. július 25. Üllői út: FTC—Haladás 1-0 Mátyus 1999. augusztus 6. Üllői út: FTC—Vasas 1-2 Kovács 2000. július 22. Üllői út: FTC—Haladás 7 7
