FTC Centenáriumi újság (1999)
1999 / 26. szám
10 FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG- hogy az 1923-as FTC, MTK vegyes-Westham United nemzetközi meccset Horthy Miklós is megtekintette az Üllői úti pályán. Akkor volt életében először futballmeccsen...- hogy a Chelsea pályán ki rúgta az első Fradi-gólt? Borbás Gáspár, aki az 1912-es találkozón talált az English Wanderers kapujába. Borbás így az első bajnoki gólunk szerzője (1901) Londonban is első volt...- hogy a Ferencváros 1928-as egyiptomi túrájának emlékére olyan cigarettát hoztak forgalomba, amelyen a doboz fehér volt és zöld Ferencváros felirattal látták el! Ugyanígy minden cigarettán is szerepelt a zöld színű Ferencváros név...- hogy az FTC-nek előbb volt olimpiai ezüstérmes tornásza, mint magyar bajnoka! Háberfeld Győző az 1912-es stockholmi olimpián tagja volt az ezüstérmes magyar csapatnak. Ez a klub történetében az első csapatérem! A Fradi első magyar bajnok tornásza Tihanyi Endre volt (1967: lóugrás)- hogy melyik magyar filmben hallható a komplett Fradi induló? Az 1970-ben készült "Gyula vitéz télen-nyáron" c. filmben. Rendező: Bácskai Lauró István, zene: Vukán György.- hogy mi az az Achilles-sérülés? Súlyos saroksérülés: az Achilles-ín szakadása. A "névadó" a görög mondavilágból való Achilles. A rettenthetetlen hősnek egyetlen sebezhető pontja volt, a sarka. Mégpedig azért, mert anyja, amikor gyermekét a halhatatlanság vízébe mártotta, a sarkánál fogta, így sarkát a csodálatos fürdővíz nem érhette. Apollón nyila később ott végzett vele... Egyébként van Achilles névnap is: november 2-án...- hogy Turay József a húszas években miért kapta a "Császár" becenevet? Egy alkalommal így nyilatkozott: - Ha elöl egy gólt rúgok, Császár vagyok. De ha hátul beszedünk egyet, mehetek a híd alá... A szurkolók a nagy tudású Turayt azonnal elnevezték Császárnak. 0 volt a magyar futball első Császára. A második is a Fradiban futballozott... Összeállította: Nagy Béla Ferencvárosi kapuscserék- Huber volt az FTC első kapuscseréje - Amsei helyett állt be. (1927. december 4. Üllői út: Slavia—Ferencváros 4-1)- A Fradi első külföldi kapuscseréje: Gallina helyett Amsei - Athénben (1927. december 18. Athén: Enossisz—Ferencváros 0-6)- Első hazai díjmérkőzéses kapuscsere: 1948. október 14. Üllői út: Bp. Lokomotív-FTC 4-3 SZOT serleg. Mindszenti helyett Kalmár védett.- Első kapuscsere bajnoki meccsen: 1950. augusztus 27. Üllői út: ÉD0SZ—Győri Vasas 2-1 Pamuki helyett Csikós védett.- Első európai kupa (BEK, KEK, UEFA) meccsen kapuscsere: 1996. augusztus 21. Üllői út: FTC—Göteborg 1-1 BL selejtező Hajdú helyett Szeiler állt a kapuba... * Egyébként első mezőnyjátékos csere nemzetközi kupameccsen 1967-ben volt a Népstadionban az FTC-Pitesti VVK meccsen: Fenyvesi helyett Katona lépett pályára... Búcsú az Atyától Atyám - mindenkinek így mutatkozott be, aki ismerte és szerette öt. Mi sem voltunk kivételek, amikor a nyolcvanas évek elején egy kettős rangadón a Népstadionban megismertük. A mai harminc év fölölti generációból, akik a "táborba" jártak, sokan ismerték. Az őszinte, megalkuvás nélküli fradizmust tanultuk tőle. Nagy idők, nagy játékosok, nagy csapatok és rengeteg siker tanúja volt. Sokat hallgattuk élményszámba menő anekdotáit és meséit a régi nagy meccsekről. Utánozhatatlan humora sokszor még a vereségek után is felvidított minket. Érdekes módon, mindig a fiatalok között, közöttünk érezte jól magát, törzshelye mindig a B-közép környékén volt. Ha valaki a kora felöl érdeklődött, elmosolyodott és mindig ugyanazt válaszolta: 78! Utoljára, néhány évvel ezelőtt volt meccsen, mert addigra látása nagyon megromlott. A körülötte ülők közvetítették számára a mérkőzést. Egy-egy Fradi-gól után (amit nem látott, csak hallott) a közönség ujjongása közben csendesen megkérdezte tőlünk: Atyám, ki követte el? -és a szemei gyanúsan csillogtak. Az utolsó órákban és a legnehezebb napokban orvosai és ápolói a mindannyiunk számára legszebb mondattal tartották benne a lelket, ami úgy hangzott: Hajrá Fradi! Petrik Imre - Atyám - 90 éves korában elhunyt. A 100 éves Fradi egyik óriási szurkolóját veszítette el... Jánosi János, az Üllői úti stadion B-szektorából A legzöldebb sas A megszállottságnak is ugye, megvannak a maga fokozatai. Példának okáért, ha mondjuk egy nyomdász megszállottságáról van szó, ez már-már a szent őrültséget megközelítő állapotot jelentheti. A nyomdász ugyanis - tollforgató kollégáim nyilván nem haboznának ezt megerősíteni - már önmagában sem egyszerű halandó, hanem különleges fajta. Elenyésző kivételtől eltekintve felvilágosult, olvasott, mindentudó elme, mesterségének felsőbbrendűségéből következően hitében, meggyőződésében hihetetlenül makacs (egyesek szerint rögeszmés) humorérzéke kiugróan fejlett, legfőképpen pedig állhatatos, szokásaihoz, rigolyáihoz holtáig ragaszkodó mániákus egyéniség. Idősebb Török Henrik úr a fenti, némileg önkényesen megfogalmazott definíció alapján klasszikusnak számít. Nagyapja, édesapja - mint ő is -, az ólom, a betűk, a nyomda- festék, az óriás papírhengerek sajátos, máshoz nem hasonlítható világában ették meg dolgos kenyerük javát, a szedőgépek zakatolása-kat- togása szolgáltatta a monoton, mégis soha meg nem unható muzsikát a munkájukhoz. Igaz, hol is vannak már a Révai ósdi gépei, ahol kéziszedőként nekivágott szinte teljes életét betöltő hivatásának 1946- ban?... Az elavult öreg masinákat kiszuperálták már, korszerű, számítógépes rendszer alkotja a ma újságjait a Szikrában is, ahonnan negyvenévi szolgálat után nyugalomba vonult 1986-ban, ám fordulhatott nagyokat a világ, a folyamatosság családi vonalon töretlen maradt: Henrik, az idősebbik és Bálint a fiatalabb gyerek is változatlanul Gutenberg szenvedélyének, a nyomtatott betű varázsának él, amely apáról fiúra száll. A panelkaszárnyák lakásai jószerivel egyformák. Beosztását tekintve sablon kaptafára készült az övé is. Az előtérben ellenben, mielőtt belépnél, az ajtón díszelgő és tagadhatatlan jelekből sejtelmed támadhat arról, hogy különleges helyen jársz, a zöld sasok magas (kilencedik emeleti) szentélyébe vársz bebocsátást. A kukucskáló felett és alatta a Fradi zöld-fehér címerei, zöld sasos emblémái díszelegnek. A tulaj is - ha már szárnyasoknál tartunk, s ha meg nem érteném, bár nem hinném, hiszen negyven éve ismerjük egymást, első botladozó írásaimat szedegette a Népsportnak - madárra emlékeztet. Vékony csontjaival, jó, ha negyven kilót nyomó cinege alkatával, sovány, aszké- tikus arcával persze nem a királyi szárnyast, annál sokkal szerényebb madarat idéz. Valamelyest készültem Török Henrikből a látogatásom előtt. Tudtam, a sportnak mindhalálig elkötelezett híve, ismerője, a Ferencváros fanatikus ősrajongója, aki négyéves korában már rendszeres szurkolóként, akkor még drukkereknek nevezték őket, kilátogatott apjával az Üllői útra. Látta Sárosi Györgytől, Toldi Gézától kezdve Hennin, Kispéteren át Dalnokiig, Albertig, Nyilasiig valamennyi generációt játszani, és megadatott számára sokkal, de sokkal többször felejthetetlenül ünnepelni, mint sírni együtt velük... Arra mégsem számítottam, ami fogadott. A legszívesebben a sportmúzeum szót használnám. Hogy mégsem teszem, annak az az oka, hogy egy valamirevaló múzeum értékeit kiállítani szokták, itt meg a szűkös panelben erre a legnagyobb Sajtófigyelő kincsek közül is csupán néhánynak juthat ki ebből a kiváltságból... Az előszoba falát zászlók borítják be, lobogók feszülnek függönyként az elválasztó ajtókon. A szobák falain fénykép-festmény-plakát kiállítás látható, a túlzsúfolt polcokon szobrok sorakoznak, a vitrinekben érmek, plakettok, kelyhek, tálak, külön dobozokban kulcstartó karikák, megint másokban tengernyi jelvény, így aztán elkerülhetetlen a múzeum kétségkívül fennköltebb hangulatú kifejezése mellett a hétköznapibb raktár szót is alkalmazni. Hatalmas papundekli ládában nem kevesebb, mint ötezer, azaz 5000 nyakkendő és kis zászló gyömöszölődik méltatlanul, de nincs mit tenni, másként nem férnek. Tányérok, serlegek, a legkülönfélébb emléktárgyak garmadával az asztalok és ágyak alatt, bútorok tetején. S akkor a könyvekről nem is esett még szó!... Roskadoznak az állványok, csak a Ferencvárosról több mint száz kötet, kiadvány regél. Török úr kedvenc írója - nem Jókai, nem Verne és nem is Moldova - Nagy Béla, a Fradi krónikása. Kedvenc melódiája a Fradi- induló, színe a zöld-fehér, drágaköve a smaragd, kiránduló helye az Üllői út és a Népliget, művészeti alkotása a Springer-szobor, étele a zöldbab, itala a zöld tea... Hősünk nem rózsaszínű, hanem derűs zöld szemüvegen keresztül látja a világot, s ereiben sem kék, hanem nemes zöld vér folyik. Egy immár alkonyuló élet lankadatlan gyűjtőmunkájának bámulatos termékei találhatók itt a budafoki Leányka utca lakótelepi lakásában. Gazdáját évtizedek óta jól ismerik, tisztelik és segítik elsősorban sportszövetségeink egymást váltó főtitkárai, szakvezetői, akik a meghökkentő kollekció fő szolgáltató forrásait személyesítik meg. Török urat barátjuknak tekintik aranycsapatunk még élő tagjai, olimpiai és világbajnokaink, versenyzők, vezetők, játékvezetők. A halk szavú, egyébként kissé félénk ember ugyanis - ha gyűjteménye gyarapításáról van szó - senkit sem „kímél", s bár agresszívvá sohasem válik, eltántoríthatatlanul kitartó tud lenni. Mindezt a fenti sorok szerzője saját tapasztalatai alapján csak alátámasztani tudja... Török úr, a ,„múzeum-igazgató" figyelmesen készült a látogatásomra, az ebédlő asztalra készíttette szerény hozzájárulásom néhány figyelemreméltó darabját: egy nyakkendőt még az 1962-es lipcsei úszó Eb-ről, azután az 1972-es müncheni olimpiai jelvényemet, s az OTSH aranyozott díszplakettjét sportvezetői ténykedésem utolsó korszakából. Török Henrik úr szent meggyőződésem szerint a legzöldebb ferencvárosi sas, 72. évét tapossa. No, nemigen tapossa, mert érszűkülettel bajlódik, többnyire csak szűkös birodalmának tulajdonképpen „házi őrizeti" határai között közlekedhet. Ez ugyan bizonyos mértékig korlátozza gyűjtőszenvedélyének egyébiránt szabad mozgást igénylő kielégítésében - amennyiben, ugye, nem tudja meglátogatni „áldozatait", - de szenvedélyének hőfoka ettől feltehetően még csak magasabb fokra izzik fel, mert hát megérthető: ebből az ébren is-álomban is tartó állandó lázas állapotból kigyógyítani, történjék is bármi, már sohasem lehet. Nem is akarja. A ma élő legnagyobb magyar sportgyűjtő, a hajdani labdarúgó, kézilabdázó, játékvezető a „bemutató" után, úgy tűnt, kissé elbágyad- tan búcsúzik. Kiderült aztán, hogy nem erről van szó, nem hosszúra nyúlt látogatásom fárasztotta ki, csak úrrá lett rajta a „Százszor szép Ferencváros" elkeserítő jelene okozta lehangoltság... De végül aztán ismét mosoly derült keskenyre metszett arcára: „Kösz', hogy eljött - mondta - Elnézést, hogy panaszkodtam... Hm... jobban teszem - s legyintett a kezével -, ha visszatérek az emlékekhez... Ott minden szép... Gallov Rezső (Nemzeti Képes Sport) FTC CEIYTENÁRIIJMI ÚJSÁG A Ferencvárosi Torna Club hivatalos lapja Felelős kiadó: Dr. Fenyvesi Máté, az FTC ügyvezető elnöke Felelős szerkesztő: Nagy Béla Művészeti szerkesztő: Orbán László Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László A kiadvány: az FTC hivatalos nyomdájában, a PRINTSELF Kft. gondozásában jelent meg. Felelős vezető: Dr. Kassay Árpád
