FTC Centenáriumi újság (1999)
1999 / 5. szám
12 FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG UJ ARCOK * UJ ARCOK * UJ ARCOK A nyár mindig a nagy változások ideje a csapatsportokban. Ezekben a hónapokban jár le általában a játékosok szerződése, és rendszerint ilyenkor választanak új klubot azok, akik távozni szeretnének eddigi egyesületükből. Ez az az időszak, amikor a tehetséges, saját nevelésű fiatalok felkerülnek az első csapathoz, hogy azután egyre több bizonyítási lehetőséget kapjanak. A Hertz-FTC női kézilabdacsapatában három olyan játékos van, aki a nyáron érkezett a Népligetbe. Kettejük esetében helyesebb inkább visszatérésről beszélni, míg a harmadik kézilabdázónő abszolút újonc zöld-fehérben. Deli Ritát nem lehet nem észrevenni, hiszen magas, szőke és csinos. A 26 éves átlövő a Vasastól került a Fradihoz.- Mikor kezdted ezt a sportot, és merre jártál a Népliget előtt? - kérdeztem.- Tatabányai vagyok, és a családunkban hagyománya van a sportnak, hiszen édesapám futballozott. Sport- tagozatos általános iskolába jártam, és tizenegy éves koromban kezdtem kézi labdázni. Akkoriban még egész jó csapata volt a Bányásznak. Öt évig játszottam ott, aztán egy idényt a Bp. Spartacusban. Ezután a Testnevelési Főiskola hallgatója lettem, és mivel kötelező volt az intézmény egyesületében sportolni, így négy esztendeig a TFSE-ben szerepeltem. A tanári diploma megszerzése után Dunaújvárosba kerültem, ahol 1994-től 1997-ig, tehát három évig voltam. Eközben KEK-et nyertünk a Dunaferrel. A legutóbbi szezont a Vasasban töltöttem.- Azon kevesek közé tartozol, akik nagyon fiatalon bemutatkozhattak a válogatottban.- A korosztályos válogatottságok után tizenhét évesen hívtak meg először a felnőttek közé. Részt vettem az 1990-es C- világbajnokságon is. Ezután hat évnek kellett eltelnie, hogy ismét világ- versenyen léphessek pályára a címeres mezben. Volt egy keresztszaIag-szakadá- som, ami miatt sokat kihagytam, majd a felépülésem után rendre csak kerettag voltam a nagy tornák előtt, utazni már nem utazhattam. Két évvel ezelőtt aztán a németországi Európa-bajnokságon végre újra játszhattam.- Megfordultál már néhány csapatnál. Miben más a Fradi, mint a többiek?- Az itteni remek közösségről eddig csak hallottam, most viszont már személyes tapasztalataim is vannak arról, hogy tényleg nagyon jó társaság van a Ferencvárosban. Egymásért nagyon tudnak küzdeni a lányok. Meg aztán a Fradit körülveszi egy olyan valami, amire azt szokták mondani. Ez egy nagy család. Jól érzem itt magam. Egyelőre egy évre szól a szerződésem, aztán majd meglátjuk, hogyan alakul az életem.- Mire lehet képes szerinted a mai Fradi?- Én azért jöttem ide, hogy elérjem a legmagasabb célt itthon, a bajnoki címet. A Fradiban jó a szakmai munka, komolyak az elképzelések, és úgy érzem, nem vagyunk esélytelenek a riválisokkal, köztük a legfőbb vetélytárssal, a Dunaferrel szemben. Erős a csapat anyagilag éppúgy, mint játékerőben, de mi legyőzhetjük őket. Kovács Veronika hazatért. Az egykori ferencvárosi beállós öt évet töltött távol az anyaegyesülettől.- Az általános iskolában kézilabdáztam, de a középiskolában átváltottam az atlétikára, mert ott a kosárlabda volt a kiemelten kezelt sportág, és ahhoz én nem vagyok elég magas - mondta a 25 éves szőke hajú játékos. - Szerencsémre apám ismerte Szever Jánost, alias Johnnyt, és ő hozott a Fradiba kézilabdázni. A Ferencvárosban 1987 óta vagyok igazolt sportoló.- Akik emlékeznek még a szép emlékű faházban játszott meccsekre, azok emlékeznek a te nagyszerű emberfogása védekezésedre is, amivel több akkori neves játékos életét is megkeserítetted. Aztán váratlanul átmentéi a Vasasba...- Utólag visszagondolva, nem biztos, hogy jó lépés volt ez annak idején. Egy ideig nem éreztem jól magam Angyalföldön, keveset játszhattam. Ha maradtam volna a Fradiban, kétségtelen, hogy többet fejlődhettem volna. Most nagyon örülök, hogy újra itt lehetek. Rendesek a csajok, visszafogadtak.- A Vasason kívül a Spartacusban is játszottál. Milyennek találod a két klub után a Fradit?- Nagyon jó a közösség, igazi profi módon zajlik itt minden. Az edzések sokkal jobbak, mint másutt, nálunk a gyakorlások is "vérre mennek”, azaz komolyan vesszük a foglalkozásokat. Németh András vezetőedző bízik bennem, és elsősorban a védekezésben számít a játékomra. A szerződésem ugyan csak jövő nyárig szól, de remélem, még több évig itt lehetek, és együtt marad a csapat.- Azt hiszem, senki nem szólít téged Verának, viszont a közismert beceneved nem mindennapi. Honnan származik a "Csirke"?- Hát, a Verára talán már oda sem figyelnék. Ami a név eredetét illeti, még ifista koromban ragadt rám. Teramóban voltunk, a híres nemzetközi tornán, és én falfehéren feküdtem ki napozni, de jó alaposan leégtem. Rövid volt a hajam, vörös a bőröm, szóval, úgy néztem ki, mint egy sült csirke. így kezdődött, s ma már mindenki csak csirkének szólít. Bartek Piroska ugyancsak visszatérő, de az ő esete teljesen más, mint Kovácsé. Piri tavaly nyáron, az ifjúsági csapatból “kiöregedvén” került kölcsönbe az NB l/B-s váci Synergon SE-hez. A fiatal kapus beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A Duna-parti együttes feljutott az élvonalba, Barteket pedig visszarendelte Németh András.- Te hogyan ismerkedtél meg a kézilabdával?- A József Attila-lakótelepen, az Ifjúmunkás utcai általános iskolába jártam, ami szoros kapcsolatban volt a Ferencvárossal - mesélte a 19 éves kapus. - Ötödikes koromban a testnevelésórán a tanárom beállított a kapuba, aztán ottragadtam. Jól ment a védés, így nem volt kifogásom az ellen, hogy én legyek az órákon a kapus. Hetedikes voltam, amikor Borkowska Katával együtt kerültünk át a Fradiba. Végigjártam a szamárlétrát, védtem a serdülő, az ifjúsági és a junior válogatottban is.- Akkor jöhet a következő fok... Van- e példaképed a kapusok közül?- Két kapust tartok nagyon nagyra: az egyik Sammy, azaz Farkas Andrea, akit évekig láthattam közelről, a másik pedig Hang Györgyi.- Azt tartják, a jó kapusnak kell a kor, azaz el kell telnie néhány évnek ahhoz, hogy valaki igazán jó kapussá váljon. Mi erről a véleményed?- Nem biztos, hogy ez mindig igaz. A norvég válogatott kapusa például 1975- ös születésű, mégis nagyon jól véd.- Mit jelentett számodra a váci kirándulás?- Arra nagyon jó volt az az egy év, hogy meccsrutint szerezzek. Vácott nagy felelősség volt a vállamon, és mivel feljutottunk az NB l-be, úgy tűnik, megfeleltem a várakozásoknak.- Most hárman vagytok kapusok a Fradiban, és te vagy a legfiatalabb.- Igen, de ez engem egyáltalán nem zavar. Mindhárman fiatalok vagyunk, és ez jó, mert mindannyian fejlődni akarunk. Jó versenyzőtípus vagyok, akit még jobb teljesítményre sarkall az, hogy vannak riválisai. A célom egyelőre nem lehet más, mit hogy bekerüljek a csapatba. Persze, vannak hosszú távú elképzeléseim is, de azokról inkább nem beszélnék. Majd egyszer, máskor... A vízilabdázók átigazolási időszakának legnagyobb szenzációját az FTC-Vitalin csapata okozta azzal, hogy szerződést kötött a válogatott első számú kapusával, Kösz Zoltánnal. A pólós berkekben hosszú kezei miatt egy hajdani természetű lm-sorozat főszereplője után csak Csitának becézett hálóőr már a felkészülési mérkőzéseken megmutatta, hogy a balul sikerült zágrábi kiruccanás során nem kopott meg a tudása. A 31 éves kapuvédővel a Fradi győzelmével végződött Szőnyi úti nemzetközi tornán beszélgettünk.- A kapusok jó része már a kezdet kezdetén odakerült a ketrec elé. Veled hogyan történi?- Mint olyan sokan, én is az úszással kezdtem. Nagyon szerettem úszni, és az iskolai úszóedzésen „fedezett fel” a Vasas edzője. Kilencévesen indult a pólós pályafutásom, és eleinte mezőnyjátékos voltam. Három éve vízilabdáztam már, amikor eltörött a lábam, és a sok kihagyás miatt rosszabbul ment az úszás, mint korábban. Az edzőm ezért beállított a kapuba, és mivel elég jól védtem, maradtam is ott. Persze, nem volt könnyű dolgom, meg kellett verekednem a helyemért.-Mikor lettél első számú kapus a Vasasban?- Amikor kiöregedtem, felkerültem a nagycsapathoz, 1985-ben. Hat éven át én voltam a második kapus Nemes mögött, és 1991-ben Gabi külföldre szerződését követően lettem állandó kezdő. Attól kezdve egészen a múlt évig biztosan őriztem a posztomat. Közben többször is bekerültünk a Vasassal a bajnoki döntőbe, de egyszer sem sikerült győznünk.- Nagy reményekkel indultál Zágrábba, aztán csalódottan jöttél haza. Mi történt a horvál fővárosban?- A magyar sikerrel végződött 1997- es Európa-bajnokság után hívott a Mla- dost Zagreb, és úgy gondoltam, meg tudok felelni a kihívásnak. Igen ám, de odakint hamarosan kiderült, hogy a zágrábiak második kapust kerestek. Ezt azonban velem nem közölték, nekem pedig eszembe sem jutott, hogy egy EB- aranyérmest cserejátékosnak igazolnak. Keveset védtem, és alig vártam, hogy lejárjon a szerződésem.- Te, mint ös-vasasos, hogyan kerültél az egyik nagy riválishoz, a Fradihoz?- Megkerestek a Ferencváros vezetői, és úgy gondoltam, hogy miért ne jöhetnék én a Fradiba, megpróbálom. Nagyon szimpatikus társaság jött itt össze, töb- büket ismertem már a válogatottból. Egy plusz egy éves szerződést kötöttem a klubbal.-Nagy hullámokat kavart az úszódéA szív ajándéka...
