FTC Centenáriumi újság (1999)

1999 / 5. szám

9 _________________FTC CENTENÁRIUM^ÚJSÁG V álogatottak voltak Nemcsak a vigasztalanul zuhogó eső rontotta el az idei szeptember első hétvégéjét. Szombaton az Üllői úton olimpiai csapatunk szenvedett 3-0-ás veresé­get, vasárnap a Népstadionban a nagyválogatott ka­pott ki 3-1 arányban Portugália legjobbjaitól. A két sajnálatos fiaskónak két ferencvárosi futballista is részese volt, Schultz Levente az ötkarikás együttes­ben csereként lépett pályára, míg Mátyus János vé­gigjátszotta az A-csapat debütáló EB-selejtezőjét. Kíváncsiak voltunk, miként élték át a kudarcokat. SCHULTZ LEVENTÉT a sérült karmester, Szili Attila helyett küldte be csereként Dunai Antal a találkozó 30. percében. Ekkor már 0-1 -et mutatott az ered­ményjelző tábla...- Mióta van együtt ez a gár­da? on gyepére címeres mezben is befuthattál?- Nehéz ezt leírni. Már az is mindannyiunk számára jólesett, hogy legalább négy-ötezren ki­jöttek a lelátókra buzdítani ben­nünket. Az összeállítások ismer­tetésénél is nagy ováció fogadta Schultz Levente- Úgy hét-nyolc hónapja ké­szül együtt a társaság, úgy ér­zem, nagyon jól összeszoktunk ez idő alatt. Balszerencsénkre az első tétmérkőzésünkön éppen Európa egyik legjobb együttesé­vel kerültünk szembe. Mert az vitathatatlan, hogy a portugál utánpótlás évek óta ott van a kontinens legszűkebb élmezőny­ében.- Ezelőtt sem voltál tagja a kezdő tizenegynek?- A jelenlegi mesternél, Du­nai Antalnál még nem, a korábbi korosztályos válogatottakban azonban általában kezdőember­nek számítottam. De emiatt nem sértődhettem meg, hiszen az olimpiai csapatnál már a csere­padon ülni is óriási megtisztelte­tés.- A vártnál talán egy kicsivel hamarabb jutottál szóhoz. Mit éreztél, amikor az Üllői úti stadi­a nevemet, de amikor becserél­tek, hát bevallom, kissé meg is hatódtam. Egyszerűen fantaszti­kus fogadtatásban volt részem, hiszen jórészt nyilván fradisták alkották a szurkolótábort.- Később csitult a nézőtér...- Az előbb említettek miatt még jobban sajnálom, hogy nem tudtam, nem tudtuk meghá­lálni azt a szeretetet, ami a lelá­tóról áradt felénk. Meglepetést akartunk szerezni, nem sikerült. Az első pillanattól kezdve érez­tem, hogy a portugálok egészen más tempóban futballoznak.- Hogy érzed, neked hogy ment a játék?- Úgy közepesen, öszességé- ben talán nem okoztam csaló­dást. Sajnos a gól vagy a gól­passz nem jött össze, pedig né­hány helyzetet azért sikerült ki­alakítanunk a luzitánok kapuja előtt.- Mit várhatunk a folytatás­ban? Az első meccsen elszenve­dett hazai vereség ellenére is maradt remény a továbbjutásra?- Óriási feladat hárul ránk. Az atlantai játékokig csodálatosan menetelő gárda bravúrjait kelle­ne elhomályosítanunk, ami eleve nem könnyű. A mostani vereség után pedig még nehezebb lesz. Ha nyerünk Azerbajdzsánban és itthon a románokat is megverjük, visszajöhet az esély. És ami a legfontosabb, az Üllői úti közön­ség ismét bízhat bennünk. * Az előkészületi találkozókon MÁTYUS JÁNOS alapemberré nőtte ki magát az akkor még si­kert sikerre halmozó Bicskei nemzeti tizenegyben. Természe­tesen kellő önbizalommal készü­lődött a portugálok elleni össze­csapásra is. Az ő szájábóí.hang­használták, hát még a hatalmas bakikat.- A sajtó neked is tulajdonít egyet. Az első gól előtti szituáci­óban mintha valóban lekéstél volna arról a beadásról.- Nem tagadom, szerintem is hibáztam. Amikor jött felénk a beívelés a bal oldalról, megcsú­szott a gyepen a labda, azt hit­tem, ki is megy. Nem gondoltam volna, hogy Sa Pinto eléri. Saj­nos, elérte.- Milyen volt a hangulat a le­fújás után az öltözőben?- Le voltunk taglózva, én azt hittem, összedől a világ. Aztán másnap telefonon hívogattuk egymást, mindenki vigasztalta a másikat. Sokáig nem rágódha­tunk a történteken.- Szerinted mikor gyűlik ösz- sze még egyszer ötvenezer néző a Népstadionban?- Csodálatos volt a közönség, az, hogy a zuhogó eső és a tévé- közvetítés ellenére ennyien biz­tattak bennünket, ráadásul a saj­tó is mindvégig mellettünk állt a felkészülés alatt. Ha Azerbaj­dzsánban nyerünk, ismét hason­ló lehet a közeg, s a románok el­len megpróbálhatjuk visszasze­rezni az esélyt. Ebben a szurko­lók is sokat segíthetnek, mond­juk ismét ötvenezren Mátyus János zott el az a sokat emlegetett - mérkőzés előtti - nyilatkozat is, miszerint: „Dől a papírforma... és Figo is.”- Nem volt egy kissé túlzott ez a magabiztosság?- Szerintem máshogyan nem is érdemes ráhangolódni egy- egy összecsapásra. Az Atlantába végül eljutó ötkarikás együttes­sel sem ijedtünk meg senkitől. És abból a társaságból elég so­kan tagjai vagyunk a mai A-ke- retnek.- Ettől függetlenül sokan úgy vélik, az előkészületi meccseken aratott győzelmek valamilyen szinten ártottak is a csapatnak...- Ártani nem árthattak. A si­kerek összekovácsoltak bennün­ket, nagyon jó szellemű együttes alakult ki Bicskei Bertalan keze alatt. Ám az tény, hogy mivel nem kezdtünk rosszul és 1-0-ra mi vezettünk, még a szünetben sem hittük el, hogy kikaphatunk. Korábban ugye ehhez nem szok­tunk hozzá.- Elfelejtettétek, hogy ki az el­lenfél?- Nem, egy pillanatig sem. Csak azt nem tudtuk elképzelni, hogy a második félidőben ennyi­re fölénk nőnek. Ahogy fárad­tunk, a legapróbb hibáinkat is ki­

Next

/
Oldalképek
Tartalom