FTC Centenáriumi újság (1999)

1999 / 4. szám

FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG 15 A z az ember aki immáron 97. évében jár el- mondhatja magáról: sok mindent látott! Demeter Ár­pád élete a szüntelen munka, a boldog családi élet és a sport szeretetének jegyé­ben telt. A mai Ukrajna terüle­tén Nagybereznán született Kárpátalján. Eleven, vásott srácok voltak fiútestvéreivel egyetemben és szerették a sportot, kiváltképpen a labda­rúgást!- Az ungvári csapat az UAC volt a kedvencem, no és a Fradi - kezdi az emlékezést Árpi bácsi. Tudod, ők is zöld­fehérek voltak és a “Nagy Fe­rencváros” is támogatta őket. A helyi rivális az UMTE, azaz Ungvári Munkás Testedző Egylet a kék-fehérek, akik az MTK segítségét élvezték, so­hasem volt olyan népszerű - amolyan volt ez mint a Fradi-MTK viszony! Az UAC rendre telt ház, közel 15 ezer drukker előtt játszott, el nem maradtunk volna Tibor öcsémmel, Zoli bátyámmal egyetlen meccsükről sem! Szatmári Béla, gyerekkori ba­rátom volt az UAC kapusa, so­káig tartottuk a kapcsolatot, jóllehet amikora jelenlegi ha­tárok kialakultak, ez egyre ne­hezebb volt. Kiváló képességű hálóőr volt. Megai Laci remek focista volt, őt később a deb­receni Bocskai igazolta le és Pesovnyik néven kora egyik kiválósága lett a civis város­ban! Még úgynevezett „fiók­csapata” létezett az UAC-nak, a szintén zöld-fehér Pere- cseny, a Vegyiművek csapata! Jómagam itt játszottam, még­hozzá csatárt!- És a Ferencváros?- Ó, hát az igazi nagy sze­relem! Borbás, Schlosser, Pa­taki Pityke, azután Toldi, Turay, a feledhetetlen Sárosi doktor - a híres T-betűs csatársor: Tánczos, Takács, Turay, Toldi és Kohut Vili... azután Ombódy, Lakat, Kispéter, Dal­noki Jenő, a Buday, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor - szerintem sohasem volt két ilyen jó támadósor nálunk, mint akiket említettem... de tovább Alberték, Rákosi, Var­ga - a nagyszerű Novák Dezső...-A mai focistákat is kedve­li?- Ez csak természetes! Meccsre már régen nem járok, már nehezebb a moz­gás, a hallásom, szemem sem tökéletes - de a televízión, esetleg videofelvételen min­den hazai és külföldi meccset megnézek. Drukkolok Nyilasi Tibinek (szerettem játékosként is), de most Schultz Levi, Nyi­las is közel áll hozzám. So­sem voltak kimondott kedven­ceim - minden fradistát sze­retek!-Volt cseh hadifogság, há­borúk, lakóhelyváltoztatások és ezenközben is megmaradt a zöld-fehér szerelem?- Bizony megmaradt. Az UAC, a Fradi mindig első a szívemben. 1946-ban jöttem Budafokra, alapítója voltam a Farostlemezgyárnak! Itt is se­gítettem a labdarúgást és a mai napig szeretem a helyi csapatot - álljanak akárhol és akármelyik osztályban a táblá­zaton. 13 évet éltem Diós­győrben, ott is kijártam a meccsekre, ottani barátaim­mal...- Melyik meccs volt a leg­nagyobb, a legemlékezete­sebb?-Sok-sok ilyen volt. A Fra­di 1937-es KK-diadala, rang­adók az UTE ellen, azután a 60-as évek közepének remek csapata, sokgólos meccsek a Népstadionban... A váloga­tott derbi a „sógorok", az osztrákok ellen, amikor lesza­kadt az Üllői úti tribün-akkor is ott voltam! Legutoljára pe­dig amikor Zsófival, déduno­kámmal ünnepeltük a Fradi 2—0-as győzelmét és bajnoki címét a teltházas diósgyőri stadionban 1991-ben - szó­val a családban a szurkolói utánpótlás biztosítva van! Való igaz, hiszen Demeter Árpád bácsi unokái, déduno­kái között is a Fradi a legnép­szerűbb csapat. Veje, a tíz esztendeje elhunyt dr. Szo- váthy Ferenc, labdarúgóedző volt a legendás Logodi Laci bácsival, barátjával együtt a Fradiban és Budafokon is. Ár­pi bácsi - aki egyébként csa­ládtag, hisz feleségem nagy­apja - mindig kapható a sportról szóló beszélgetésre, vitára. Édesapám, ki nemré­gen hagyott itt bennünket, jó­magam és leányaim is mindig a Ferencváros szeretetét, a klubért érzett örömet, a sike­rek ünneplését, a balsikerek gyors feledését tanulhattuk tőle, a szakosztályok szerete­tét, a sportolók megbecsülé­sét, a munkába vetett hitet lát­hattuk és láthatjuk tőle! Édes- apámmat ketten, ha beszél­gettek mindig mondták: „mi ketten mennyi nagyszerű Fradistát láthattunk és a nem­zetközi sportsikereknél is ak­kor a legnagyobb az öröm, amikor ferencvárosiak mutat­ják meg a világnak: mi va­gyunk a legjobbak.” Hallgassuk 'még Árpi bá­csit: A foci mellett a tenisz a nagy szenvedélyem. Most, 97 évesen is képes vagyok éjjel egyenesben nézni a közvetíté­seket és szurkolni kedvencei­mért: Szeles Mónikáért, Mary Pierce-ért, Arancha Sanchez- ért vagy Agassiért, Ivanisevi- csért... Még órákig hallgatnám a „Nagyit” - hiszen olyan élve­zetesen, szellemileg frissen beszél, beszél - de mennem kell, vára család. Igen, a csa­lád, amely az ő napjait is bol­doggá teszi: leánya, akivel együtt lakik, orvos fia és az unokák, a dédunokák csivitelő serege, akik olyan nagyon szeretik őt! Nagyon remélem, hogy még sokáig várhatja iz­galommal, vajon mit játszik a Fradi, mi lesz a nemzetközi derbiken, hogyan szerepel a Budafok, mikor kezdődik Wimbledon vagy Flushing Meadow... a Jóisten tartsa meg közöttünk és a Ferencvá­ros nagy családjában sokáig és még hosszú ideig mond­hassa: a sok-sok papírom, igazolványom, igazolásom között a Fradi és az UAC iga­zolvány a legkedvesebbek egyike! Füzesi Péter TECHEM Kft.

Next

/
Oldalképek
Tartalom