FTC Centenáriumi újság (1999)
1999 / 4. szám
3 FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG Bajnoki érem a kézilabdázók célja Az 1997-98-as idényig sikert sikerre halmozott a Herz-FTC női kézilabdacsapata. A Zöld-fehérek Németh András edző irányításával öt szezonban négy bajnoki címet - köztük egyet százszázalékos teljesítménnyel - és öt kupagyőzelmet értek el. Az elmúlt évad azonban nem úgy sikerült a Népligetben, ahogy azt a szurkolók megszokták. A bajnokságot nem a Fradi nyerte, csak - igaz, csupán egymás elleni rosszabb eredménnyel - a harmadik helyen végzett az együttes, és elmaradt a kupaelsőség is. Az világossá vált az előző idényben, hogy bizonyos változásokra szükség van a csapatnál. A nyári felkészülés során erre helyezte a hangsúlyt a korábbi sikerkovács, Németh András.- Az elmúlt szezonból rengeteg tanulságot kellett levonnunk - mondta a szakvezető. - Az egyik legfontosabb, hogy a keretben túl sok játékos volt. Ezentúl kevesebb ember kell, és a csapatot egységesebbé kell tenni. Az 1997-98-as bajnokságban ugyanis több olyan probléma merült fel, amely addig nem volt jellemző a Ferencvárosra. Aztán az is egyértelművé vált, hogy továbbra sem bírjuk az anyagi versenyfutást néhány vidéki klubbal, gondolok itt a Dunaferre, a Debrecenre, és a legújabb riválisra, a Cerbonára. Mindezek figyelem- bevételével alakítottuk ki azt a keretet, amellyel megkezdtük a felkészülést az ősztől előttünk álló feladatokra.- Milyenek az első tapasztalataid az új csapatot illetőleg?- A kezdéstől szeptember elejéig elvégeztük azt a munkát, amit elterveztünk. Az új és a kölcsönadásból visszaérkezett játékosok minden szempontból azt nyújtották az eddig eltelt időszakban, amit vártunk tőlük, sőt, néha túl is teljesítették azt. A remélt csapategység is kialakulni látszik.- Az első megmérettetés a Népligetben rendezett hagyományos Herz-kupa volt, amelyet két egygólos győzelemmel és egy döntetlennel megnyertek a lányok. Hogyan értékeled ezt a tornát?- Megfelelt a csapat az elvárásoknak. Sokak számára nyilván úgy tűnt, nyögvenyelősen érte el a sikert a gárda, és nem a tőle éveken át megszokott magabiz- tonssággal verte ellenfeleit. Ám azt is látni kellett, hogy a végjátékban tudták hozni a lányok a meccseket, tehát a legfontosabb pillanatokban helytálltak. Erős mezőny jött el a Népligetbe, hiszen két csapat előttünk végzett a Bajnokok Ligájában, egy pedig hasonló eredményt ért el a sorozatban, mint mi.- Augusztus végén Dániában lépett pályára a Fradi egy nagy nemzetközi tornán, amiről keveset hallottunk idehaza. Mi történt odakint?- Teljesen más volt ez az esemény, mint a Herz-kupa. Aalborg- ban „ellenséges” környezetben kellett játszanunk, vagyis más játékvezetői felfogáshoz kellett alkalmazkodnunk, mint amit itthon megszoktunk. Az ottani bíráskodás sokkal közelebb áll az európai normákhoz, mint a magyarországi, és itt bizonyos szabályok értelmezésére gondolok. Nálunk túlságosan is védik a támadójátékost, odakint azonban nem, sőt, alig ítélnek szabaddobást a támadó csapat javára. Ugyanakkor hamarabb fújják le a támadófaultot és a passzív játékot. Persze, ez a játékvezetői stílus kedvezett a mi harcos védekezésünknek, és a dán csapat elleni mérkőzés kivételével nem éreztük magunkat idegenben. Magáról a tornáról annyit, hogy két hétvégén hetvenkét- hetvenkét csapat lépett pályára több osztályba sorolva. A kétszer huszonöt perces meccseket Aalborgban és a város környékén összesen húsz teremben játszották. Mi az elitben, azaz a legmagasabb osztályban szerepeltünk, ahol négy négyes csoportba osztották a résztvevőket. A Fradi a dán bajnok Ikasttal szemben kezdett, és háromgólos vereséget szenvedtünk. A svéd és a norvég első ligás ellenfelünket biztosan győztük le, és bekerültünk a negyeddöntőbe. Az elődöntőben a német bajnok VfB Leipziggel mérkőztünk, és a lányok fantasztikus első félidőt produkáltak: remek játékkal 16-4-re vezettek a szünetben. Fordulás után aztán feltámadtak a németek, mi pedig a nagy előny birtokában sokat cseréltünk, ráadásul Tóth Bea súlyos ujjficamot szenvedett, és végül három góllal nyertünk. A döntőre meglehetősen fáradtan álltunk ki, hiszen péntek este kilenc órától vasárnap délután háromig az volt a hatodik meccsünk. Az Ikast természetesen a könnyebb ágon jutott a fináléba, így ismét velük csaptunk össze a végső győzelemért. A fáradtság ellenére jól tartották magukat a lányok, és a második félidő közepétől fej-fej mellett haladt a két csapat. Döntetlen lett a vége, ám úgy, hogy a rendes játékidő lejárta utáni szabaddobásból Pásztor Zsófi a kapufát találta el. Az ötperces hosszabbításban aztán a kiállítások miatt volt, hogy csak négyen játszottunk, és így kikaptunk. Mégsem vagyok csalódott, hiszen megmutatták a játékosok, ez a Fradi is képes szép dolgokra. A játékunk egyébként nagy tetszést aratott, mind a szakemberek, mind az ellenfelek dicsértek bennünket.-A magyar bajnokság küzdelmei éppen e cikk megjelenésének napján, szeptember 12-én kezdődnek. Mit vársz a csapattól az új idényben?- Remélem Tóth Bea legalább csereként már pályára léphet az első bajnoki mérkőzésen, a Vasas ellen. Ahogy már korábban is mondtam, mást kell játszanunk, mint az eddigiekben, hiszen változott a játékoskeret. Az egyik nagy gondunk, hogy Tóth és Szarka mögött nincs olyan balkezes lövő, akivel pótolhatnánk őket. Mindketten vissza akartak vonulni, de végül sikerült rábeszélni a két rutinos kézilabdázót, hogy vállalják még ezt az évet. Annak viszont örülök, hogy fiókcsapatunk, a Vác felkerült az NB l-be, mert így a kölcsönadott nyolc fiatal játékosunk jó csapatok ellen, kemény mérkőzéseken edződhet. Bízom benne, hogy minél többen tudnak majd élni a lehetőséggel, és egy év múlva biztos pontjai lesznek a Ferencvárosnak. Ami a bajnokságban való szereplésünket illeti, ha nem érnek bennünket nagyobb sérülések, az éremszerzés reális elvárás a csapattól. Nem lesz köny- nyű, hiszen a riválisaink is erősödtek, de mindenkivel szemben győzelmi eséllyel vesszük föl a harcot.- Október elején indul a Kupagyőztesek Európa Kupájának sorozata, amelyben a Fradi a Magyar Kupa-döntő második helyezettjeként vesz részt. Mire képes a csapat? Első ellenfelünk a tizenhat közé jutásért a holland Zeeman Vastgoed lesz, amellyel hazai pályán mérkőzünk először. Sokat nem tudunk róluk, de a Vasas nemrég játszott velük Amszterdamban egy nemzetközi tornán, és két góllal legyőzte őket. Abból a meccsből kiindulva a továbbjutásunk nincs veszélyben. A második körben azonban már komolyabb csapatokkal kell szembenéznünk. Mivel a magyar együttesek az utóbbi időben nem értek el jó eredményeket a KEK- ben, ezért nem kerültünk fel a nyolcas táblára, így a negyeddöntőbe kerülésért az első nyolc gárda közül kapunk ellenfelet. Szóval a továbbiakat illetően nagy szerepe lesz a szerencsének is. Egy jó sorsolással esélyt kaphatunk a jobb szereplésre. Margay Sándor A szív ajá
