FTC Centenáriumi újság (1999)
1999 / 3. szám
15 Ezt Sok olyan ferencvárosi szurkoló van, akinek egész életét meghatározta a Fradi iránti szeretet. Jónéhányan még most is, túl a hetvenedik évükön is rendszeresen kijárnak az imádott klub labdarúgócsapatának mérkőzéseire. Ám sajnos, nem mindenki engedheti meg magának, hogy a helyszínen szurkoljon a mai kedvenceknek. A néhány hete alakult FTC Labdarúgó és Sport Kft. váratlan és kedves meglepetéssel szolgált azoknak az idős Fra- di-szurkolóknak, akik koruk ellenére gyakori vendégei a futballmeccseknek. Minden hetven év feletti drukkernek, aki jelentkezett, ingyenes belépőt adott a labdarúgó-szakosztály jelentő társaság. A névre szóló bérlettel a Fradi bajnoki és Magyar Kupa-mérkőzésein a 9-es szektor meghatározott soraiban (2-12) foglalhatnak helyet az idős sportkedvelők. Az ingyenes bérlet iránt nagy volt az érdeklődés a hetvenen túli Fradi-hívek körében, és a megadott a határidőig 254-en jelezték, hogy szeretnének hozzájutni ehhez a különleges, és számukra rendkívül értékes ajándékhoz. A szép kivitelű belépőt egy nappal az MTK elleni örökrangadó előtt vehették át az idős szurkolók, akik így máraz új helyükről nézhették végig a mérkőzést. Az örökifjú drukkerek közül sokan érkeztek már délelőtt a klubházhoz. Miközben várakoztak, nemcsak az egykori emlékeket idézték fel, hanem természetesen szó esett az akkor még csak közelgő, AEK Athén elleni UEFA Kupa mérkőzésekről is. A sorban állók közül elsősorban arról kérdeztünk négy szurkolót, hogy mikor, hogyan lettek fradisták, is megélték... Ajándék a leghűségesebbeknek FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG milyen gyakran látogattak ki a labdarúgó- és az egyéb ferencvárosi csapatok mérkőzéseire és mi volt a legnagyobb élményük a több évtized alatt. Szondi Károly (76 éves)- Gyermekkoromat Nagykőrösön töltöttem, és apámmal jártunk fel a Fradi-meccsekre. Nyolcéves voltam, amikor először hozott magával az Üllői útra. Régebben más szakosztályok mérkőzéseire is kimentem, mostanában azonban már csak a stadionba járok. Persze, azért figyelemmel kísérem a többi csapatot is, minden érdekel, ami a Ferencvárossal kapcsolatos. Amikor Jakabházy László volt a jégkorongozók edzője, 1970 és 1975 között én volt a hokiszakosztály gazdasági vezetője. Nekem minden Fradi-győ- zelem nagy élmény. A labdarúgásban elsősorban a nemzetközi kupameccseken elért sikerekre gondolok vissza szívesen, a jégkorongban pedig arra a bizonyos nagy menetelésre a BEK-ben. A Kisstadionban telt ház előtt játszott mérkőzések fantasztikusak voltak. Számomra a Fradi örök szerelem, és amíg élek, az is marad. A családban az unokáim is a Ferencvárosnak szurkolnak. Sokáig volt bérletem az Üllői útra, de az utóbbi időben már csak a nagyobb mérkőzésekre tudok kijönni. A feleségem nagyon beteg, és a gyógykezelése sokba kerül. Éppen ezért nagyon jó ötletnek tartom, hogy az idős szurkolók ingyen jöhetnek be a meccsekre. Ezzel a gesztussal sokaknak okoztak örömet a labdarúgók vezetői. Nagy István (75 éves)- Budapesten nőttem fel, és 1938-ban, egy Újpest elleni rangadón voltam először Fradi-meccsen. Emlékszem, Toldi Géza hálószaggató gólt rúgott. Engem kezdetben a keresztapám vitt el a futballmeccsekre. Korábban jártam a ferencvárosi kézilabdázók és a jégkorongozók mérkőzéseire is, de mindig a foci volt a mindenem. Sajnos, ma már túl drága nekem elutazni a vidéki összecsapásokra, pedig egykor ott voltam mindenhol, ahol a csapat játszott, harmincöt éve vagyok tagja a Baráti Körnek, és ha az egészségem engedi, kijövök az edzésekre télen-nyáron, s figyelem, hogyan készülnek a fiúk a hazai és a nemzetközi fellépésekre. ha jól játszik a csapat, az mindig emlékezetes számomra. Régen volt egy állandó hely, ahol a szurkolók találkozhattak a játékosokkal, és elbeszélgethettek egymással, ma nincs ilyen, pedig erre sokan szerint szükség lenne. No, meg arra is, hogy a meccsek után jobb legyen a közlekedés, mert gyakran sokat kell várni a trolira... Az ingyenes bérletnek nagyon örülök, jó kezdeményezés volt. Sokunknak jelent ez többet annál a pénznél, mint amibe a jegy kerülne, ha meg ezentúl is meg kellene vennünk. Makoviczky Dániel (75 éves)- Még kimondani is sok: hatvanöt éve járok a Ferencváros labdarúgócsapatának mérkőzéseire. Apám hozott ki először az Üllői útra. Én általában csak a futballmeccsekre jöttem ki, azokra viszont rendszeresen. Még ma is elutazom a csapat után vidékre, ha másképp nem jön össze, akkor vonattal megyek. Szóval, nem vagyok elkényelmesedett öregember. A legnagyobb élményem egy nagyon régi mérkőzéshez fűződik. Még a második világháború előtt, 1937-ben, Korányiék idejében játszották a mieink az Austria elleni 6-1-es meccset a Közép-Eu- rópa Kupában. Bécsben kikaptunk 4-1-re, de aztán itthon alaposan megvertük az osztrákokat, és mi jutottunk be a döntőbe. Az „újkorban” emlékezetes volt a Bánik Ostrava elleni párharc is a BEK-ben, ám akkor végül mi estünk ki. itt voltam az Üllői úton olyan nevezetes eseményeken is, mint amikor összedőlt a fatribün, meg amikor felavatták az új stadion. Örülök ennek az állandó belépőnek, és azt hiszem, megőrzőm a régi szokásomat. Bár nyugodt ember vagyok, nem szerette ülni a meccseken, inkább álló, a szektor tetején. A családomat sikeresen megfertőztem a Fradi iránti szeretetemmel. a fiam, az unokám," de még a vejem is nagy szurkoló, és járnak is a mérkőzésekre. Szabó Béla (72 éves)- Én kisgyerekkorom óta járok a Fradi-pályára, nekem a foci a nagy szerelmem. Annak idején magam is futballoztam a BTC-ben Sok jó Ferencvárost láttam az elmúlt évtizedekben, és rengeteg nagy élmény fűződik ezekhez a meccsekhez. Mostanában már nem számít különlegességnek, de amikor Sárosi Béla bevezette a nagy partdobásokat, a csodájára jártak. Gyetvai gyorsasága a mai napig emlékezetes számomra. Rajtuk kívül szerette Sárosi György, Lázár Gyula, Deák Ferenc, Varga Zoltán, Albert Flórián, Szőke István, nyilasi Tibor és a legújabb időkből Lisztes Krisztián játékét. Sokáig bérlettel jártam az Üllői útra, az utóbbi időben azonban inkább jegyet veszek, ha kijövök. A szakosztály gesztusa nagyon jól esett, és remélem, még sokáig élvezhetem ezt az ajándékot. M. S.
